HTML

Másik Magyarország

"Jelet kell hagynom, hogy volt egy másik Magyarország." S élesen látta ezt a másik hazát, melyet szívével és tollával védett, mint ősei karddal és buzogánnyal.- Márai

Címkék

2009 (1) 2010 (1) 2014 (1) amerikai külügyminisztérium jelentése (1) ateizmus (1) átlagmagyar (1) barát (1) büntetés (1) céltalanság (1) charta (1) cigány (2) cigányok (2) dinoszauruszok (1) elit (4) ellenségkép (3) előrehozott választás (1) ember (1) emberi lét (1) ep választás (1) értékvesztés (2) értelmiség (3) európa (2) európai magyar (1) európai parlamenti választás (1) európai unió (1) fejlődés (1) felelősség (2) fidesz (5) gázpisztoly (1) gondolatébresztő (1) gondolatok (1) gulyáskommunizmus (1) gyerek (1) gyurcsány (1) hajnal (1) hatalom (1) hatvany lajos (1) hazugság (1) hit (1) holokauszt (1) hülyék (1) hungaricum (1) idea (1) identitás (1) index (1) integrálódás (1) isten (1) jegyzetek (1) jobbik (3) jobboldal (2) jobbos (1) jövőkép nélküliség (1) kádárizmus (1) kapitalizmus (3) katasztrófa (1) kellemes ünnepeket (1) képregényhősök (1) kezdeti optimizmus (1) kis szocializmus (5) kormány (1) kormányzás (1) közélet (5) közerkölcs (1) kurucinfó (1) liberalizmus (1) lmp (1) lokálpatriotizmus (1) lottó (1) magántulajdon (1) magyar (2) magyarország (1) második kerület (1) mdf (1) megmondás (1) még köszönd is meg (1) melegfelvonulás (1) morális problémák (2) motiválatlanság (2) mszp (2) myvip (1) nacionalizmus (1) nemzet (1) nem láttuk hogy ekkora baj van (1) neoliberalizmus (1) nép (5) népostorzás (2) new generation (1) örkény (1) orosz grúz háború (1) ország (3) példakép (1) polgár (1) politika (3) politikai felhozatal (1) populizmus (2) program (1) racionalizmus (1) reakció (1) reform (2) rendőrség (1) rendszer (1) roma (1) s.o.s. (1) sablon (1) séma (1) szakértői (1) szdsz (4) szélsőjobb (1) sznob (1) szociopaták (1) szolidaritás (1) társadalom (7) törvény (1) trianon (1) ugar (1) újév (1) újra állományba helyezés (1) új kezdet (2) választás (2) változatosság gyönyörködtet (1) védelem (1) viszockij (1) vízfej (1) voks10 (1) west balkán (1) zsidó (2) Címkefelhő

Friss topikok

  • TitokJolán: bion-bion (2011.09.14. 23:07) Az európai magyar
  • Lance2010: azt kihagytam, hogy nemcsakhogy nehezebb bejutni, de egyes szakokon hat-tízszeres túljelentkezésrő... (2011.07.19. 02:28) A dinoszauruszok kihalása elhalasztva
  • 1.szóló: "A Jobbik baloldali..." Basszus, most értettem meg, hogy miért is nem a patkó jobbszélső ülésein ... (2010.06.30. 23:05) Transzformációk
  • életfa: Ideje van visszatérni a Szent Korona rendszeréhez. A szellemiségéhez és a gyakorlatához is. (2010.06.06. 10:42) Most komolyan?!
  • I. P. S.: Ha csak ebből az írásból indulnék ki, azt hinném, húszéves egyetemista vagy. Van is egy ismerősöm,... (2010.06.06. 01:18) Tégy a motiválatlanság ellen!

Látogatók

2008.03.03. 20:07 d.z.

Az én huszonhármam

Sokáig gondolkoztam, hogy van-e értelme megírni ezt a cikket, és ma valamiképp arra jutottam, hogy van.

Sokféle-fajta véleményt hallhattunk a médiából 2006.október 23-áról, mégis valahogy én egyiket sem találtam valósnak, talán azért, mert ott voltam, végigéltem, talán azért, mert tényleg nem a valóságot tükrözik. Következzék az én történetem.

Délfelé történhetett, hogy ismerősöm (neme szerint mégpedig lány) szólt, hogy nézelődhetnénk a hegyen. Vannak fák, virágok, meg elhagyatott katonai bázisok, lehet fotózni.
-Fasza.-mondom, és már szedem is a cókmókom. Találkozunk, fotózgatunk, sétálgatunk, szép őszi nap, mi mást csinálhat az ember ilyenkor?
Majd jön az istennyila. Legközelebbi barátom hív, hogy áll a balhé a városban, és azért csak meg kéne már nézni, mi folyik ott... Én meg úgy gondolom, hogy nem kéne, csak közben elkezd kicsúszni a dolog az irányításom alól, mert a már fent bevezetett, sajátos lelkivilággal rendelkező lányismerősöm le akar menni fotózni. Hát ez így elsőre egy kicsit meredeken hangzik, mert én még valamiképp tudok vigyázni magamra, de őt nem feltétlenül tudom megvédeni...
Száz szónak is egy a vége: a férfi az férfi, mi meg fél óra múlva leszálltunk a Nyugatinál.
Itt már inkább romeltakarítás folyik, úgyhogy beljebb kéne valamiképp menni, de a Bajcsy-Zsilinszky út le van zárva, ezért valamerre másfelé kéne próbálkozni. Hosszas keresés, és zajkövetés után kilyukadunk az Andrássy és a Bajcsy sarkára, ahol úgy párszáz ember ácsorgott. Ők voltak azok, akiknek fogalma sem volt arról, hogy mi folyik a Deákon, hol van a többi tüntető, és egyáltalában véve nekik hol kéne lenniük...Ez volt a helyzet velünk is, amíg meg nem érkezett pár kedves motoros honfitársunk, akik átvezettek minket a Síp utcához.
Itt már javában folyt a "zavargás", fura csak az volt hogy sehol nem láttunk Molotov-koktélokkal felszerelkezett futballhuligánokat, se kő, vagy sörösüveghajigálókat. Azt leszámítva, hogy a paprikagáztól levegőt nem kaptunk, békésnek tűnt minden.
Ekkor történt az a kis baleset, hogy "mi", úgy huszadmagammal kicsit közelebb telepedtünk le a rendőrkordonhoz, mint az ildomos lett volna, és ennek következtében kezdődött a mai első futógyakorlatunk, ez esetben még egész nyugisan, bár egy könnygáz gránát úgy 20 centivel a fejem felett húzott el, míg egy gumilövedék ugyanezt tette csak vízszintes irányban.
Majd kezdetét vette egy kis bújócska a mellékutcákban, még egy sörre is futotta az időből. Hozzá kell tenni, hogy a lokálban levegőt ugyebár a bors és paprikagáztól nem lehetett kapni, de a sör azért jól esett.
Jócskán az estében jártunk, amikor úgy döntöttünk, hogy megnézzük, mégis mi folyik a Rákóczi úton.
Hát ott az volt, hogy tömeg. Meg rendőrsorfal. Ennyi. Tízezer tüntető állt szemben vagy háromezer rendőrrel és nem történt semmi. Ekkor esett meg az az egészen sajátságos helyzet, hogy a tüntető-térkép ekképp változott: Hátul ácsorgott kilencezer átlag, enyhén dühös polgár. Előttük, olyan párszáz eléggé elvadult bőrfejű hazafi. Ő előttük meg pártucat nagyon elmebeteg futballhuligán, akik már hiányolták a jóféle Újpest-Fradit. Hát, előttük meg mi ketten, ugyanis fotóztunk... Ekkor készült rólunk egy csodás kép, ami azóta is megtekinthető az Index galériájában.

Elég hirtelen adhatták ki az oszlatási parancsot, mert egyszer csak azon vettem magam, hogy megint egy mellékutcában rohanok, a könnygázgránátok ezúttal már egyenest a fejem irányába röpülnek, de legalább a gumilövedékek most hál'istennek méterekre tőlem hullanak. Kedves lányismerősöm lábát ki is vitte egy gránát eközben, s amíg felsegítettem majdnem utol is értek minket. Azért megint csak kijutottunk valahogy. Majdnem született egy használható videó is az esetből, de végül is a fényképezőgép akarata győzött. Ő meg nem akart ilyesmit csinálni...
Ezzel az oszlatással kezdődött az igazi rémálom. Amint kikeveredtünk a mellékutcából, újra a Rákóczi egy, a Blahához közelebb eső pontjához, akadt dolog, bőven. Hozni kellett ki az embereket, elvinni a Rókusba, segíteni szerencsétlen mentősöknek, akik még a gumilövedékektől sem voltak biztonságban. Egy szó, mint száz: gyűlt a vér.
Nyilvánvaló volt, hogy ez így sokáig nem fog működni, mivel ellenállás nincs, hazamenni meg nem akar senki, úgyhogy egyre inkább úgy tűnt, hogy mi itt kérem szét leszünk verve. Úgy is lett. A következő roham visszaszorított mindenkit az Erzsébet körútra. A tömeg itt már jórészt megadóan kullogott haza, eddig is inkább csak nézelődött, most még le is lett törve, túl nagy veszélyt nem jelentett. Ezért is volt meglepő, ami a következő pillanatokban történt, ép ésszel talán fel sem fogható idő alatt.
Egyszerre azon vettük magunk, hogy rohanunk, inunk majd beleszakad, bár nem tudjuk merre, miért, hova, csak futunk, mert mindenki fut. Hátrapillantunk, paták dobognak, gumikardok villognak, de mi már ebből nem fogunk fel semmit, csak futunk. A lovak győznek, nekünk már csak a kitörés maradt. Befutunk egy kapualjba, bár itt -hisz olvastuk- minden esélyünk megvan egy alapos verésre, de pillanatnyilag jobbnak tűnik, mint a ló alatt. Úgy heten-nyolcan lehettünk ezen az állásponton ebben a kapualjban. Ezután történt az az esemény, ami  a maga városiasságával, nekem mégiscsak csodának tűnik.
Mivel elővillant egy kulcs, minden bizonnyal a legszebb, amit valaha láttam. A mellettem lihegő lány ugyanis hazaért. Mi meg a pincéjükbe. Ahol súlyos percekig vártuk, hogy a rendőrök elmenjenek, a jelen levő lányok kisírják maguk, és megvitassuk ki mint került ide. No meg, hogy végre elszívhassunk egy-egy cigarettát erre a sok szarra.
A végén persze véget nem érő köszönetek közepette sliccoltunk ki a hátsó ajtón.
Ezek után már csak életem egyik legrosszabb hangulatú buszútja, és egy álmatlan éjszaka várt rám.

Hogy miért voltam, pontosabban: miért maradtam ott?
Mert gyűlölöm, ha hazudnak, s mert több volt bennem a kíváncsiság, mint az ellenérzés. Mert úgy éreztem, hogy tennem kell valamit, vitt a lábam meg a szívem, habár tudtam, hogy nem ezek az emberek fogják megváltani a hazát, és azt is, hogy egy hatalomváltással csak rosszabbul járhatunk. Ugyanakkor azt is tudtam, hogy egyszer sarkára kell állnia a magyarnak, és erre az  idő önmagát választja, nem pedig politikusok határozzák meg. Ezért tartom én ezt az eseményt forradalomnak, és fogom is annak tartani, bárki bármit mondjon. Nekem adott egy leckét emberségről, veszélyről, önfeláldozásról, és felelősségről. Legyen ez a magam tanulsága, én nem felejtem.


És, most akkor hogy is van az, hogy én nem repesek az örömtől, hogy azokat az embereket, akik miatt pincében kellett kuksolnom, rohannom, esnem, vérző embereket támogatnom a XXI század elején meg akarják buktatni?
Azért, mert ez nem erről szól. Szívem joga utálni a kormányt, de aljas ember volnék, ha személyes érzéseim vezetnének, mikor a hazámról van szó. Ez a népszavazás nem a hazugság elleni hadjárat. Ez maga a hazugság. Hazugság arról, hogy a politikát nem a pénz, a tőke, és a hatalmi vágy irányítják, hanem a kisember. A népszavazás jól és hasznosan működő intézményeket akar eltörölni a "jobboldal" hatalmi érdekei miatt. Ennyit nem ér meg az egész.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://masikmagyarorszag.blog.hu/api/trackback/id/tr43364047

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.