Történt itten mostanság egy felhívás.

Na, ez a felhívás ki is került ide jobbra, ugyanis nincsen benne olyan szó, amivel ne értenék egyet. Viszont a fogalomkört, amire le van vetítve én egy kicsit tágabbnak gondolom.

Ugyanis. Van egyrészről a célközönség, a felhívottak, akik hát igencsak egy megfoghatatlan rétegbe tartoznak. Olyan értelemben, hogy így ebben a harmadik köztársaság nevezetű bohózatban még olyan sűrűn nem hallottuk a hangjukat. "Hogy, igen mi volnánk az ÉRTELMISÉG és most majd tesszük a dolgunkat és küzdünk az ország jobbá tételéért." Na, szóval eddig nem nagyon hallottunk róluk, ezért is kell megszólítani őket, nemde? Az igazi kérdés az volna, hogy létezik-e ilyen, hogy magyar értelmiség, mondjuk olyan értelemben, hogy van akkora, hogy politikai, társadalmi tényező legyen. Ilyetén formában, ugye valószínűleg nem.

Az pedig hogy lehet, kérdezhetné a Kedves Olvasó, révén, hogy állítólag van olyan cirka egymillió diplomásunk. Hát valószínűleg úgy kéremszépen, hogy egy rohadt nagy szakadék tátong az értelmiségi és a diplomás között. Értelmiségi az, aki a többi embertársáénál jóval nagyobb tudását arra fordítja, hogy szűk és tágabb környezetét valamilyen formában jobbá, élhetőbbé tegye. A diplomás meg ugye kapott egy papírt.

Nos, akkor most mi is volna cél? Minden bizonnyal a motiválatlanság leküzdése. Ez az, ami átjárja az egész társadalmunkat és lassan, de biztosan szétrohasztja az országot. Az - ahogy kedves Gasper kollégám adta címként egy bejegyzésnek -, hogy: szarunk mi mindenre. Na, ez itten a nagy büdös helyzet. Nem csupán az ún. értelmiségi, akit igazából diplomásnak kéne nevezni a dolgok jelenlegi helyzete szerint, de úgy nagy általánosságban a buszvezetőtől a zöldségáruson és a diákon keresztül a rendőrig mindenki. A magyar polgár úgy kénytelen-kelletlen csinálja a dolgát, amibe "beleszületett" és elvan mellette, úgy istenigazából nem is érdekli, hogy mit csinál, végzi a dolgát, mint egy gép és közben a szünetben megpróbál úgy csinálni, mintha nem volna az. A hallgató leszarja a tanulmányait, nincs célja, a buszvezetőt a leghalványabb mértékben sem érdekli, az általa nyújtott szolgáltatás minősége, a rendőr tesz magasra a rendre. Talán ez itt a probléma.

Hogy ezt a tesze-tosza fásultságot mi a fene tudja okozni egy egész nemzetben? Az Isten tudja. A szocializmus már elcsépelt indok, húsz éve vége van, tessék körbenézni, nyomát is alig lelni. A modernizáció tenné? - talán. Na, egyre élhetetlenebb a környezetünk, és akkor mi van? Ücsörgünk benne és nézzük, ahogy tovább romlik?! Egészséges gondolkozás ez?! Csak nem lehetünk már tízmillió lelki sérült országa, ahol senki nem tudja végezni a dolgát rendesen, csak azért, mert ezzel teszi jobbá a környezetét, meg azért, mert neki érdeke, hanem ül, szarik az egészbe és szidja a képviselőit, akit a maga képére ő választott meg.

Most fog a cikk átcsapni demagógiába, de: abba be kéne fejezni a pártvíziókat a nemzeti összefogásról, meg arról, hogy majd jön az XY és megment minket. Tessék megoldani. Keljen fel mindenki úgy az ágyából, hogy neki ebből az egész bohózatból kurvára elege van, és most akkor összefogunk és megalkotjuk az országot, amiben élni akarunk. Nem Molotov-koktéllal, basszameg; renddel, segítőkészséggel, odafigyeléssel.

Föl kellene egy nap mindenkinek ébrednie úgy, hogy azt, amit csinál, legyen tanuló, munkás, orvos, mérnök, sofőr, vagy bármi az ég egy adta világon, onnantól fogva a lehető legjobban, legtisztességesebben, legkedvesebben, legnagyobb alázattal fogja csinálni. Ez az egyetlen módja annak, hogy változtassunk. Mi vagyunk önmagunk gátjai, legyünk szívesek észrevenni!

Tégy a motiválatlanság ellen! Tedd a dolgod! Ha értelmiségi vagy: fejlessz, alkoss, segíts! Ha, szolgáltatsz: szolgáltass! Ha rendre ügyelsz: ügyelj rá!

Mondd el másoknak, hogy tegyenek ekképp!

Nem ördöngösségek ezek, nem kell senkinek kifordulnia saját magából hozzá, viszont csak önmagunk megváltoztatásával változtathatjuk meg környezetünk. Ehhez pedig minden egyes embernek a részvételére szükség van. Értelmiségire nagyon, hogy az alkotás életstílusát átadja a többinek, de igazából a lényeg csak annyi volna, hogy végezze mindenki rendesen a dolgát. Nem mennének sokáig a dolgok a mostani medrükben.

Tetszik tudni: Hass, alkoss, gyarapíts!