Időnként a címben említett fogalom, úgy elragadja az embert, hogy kiöli gondolatait, s megakadályozza bárminemű alkotásban.
Ez a magyarázat arra, hogy miért nem jelent meg bejegyzés itten az utóbbi időkben.
Mivel ez az állapot egyelőre stagnál, most sem tudok mással előállni, mint egy a blog stílusához illő verssel.
V. Viszockij: NEM SZERETEM
Nem szeretem a fatális végzetet,Életkedvem nem hagyna el soha.
Nem szeretem az oly órát s perceket,
Mikor nem játszik gitárom húrja.
Nem szeretem a hűvös gúnyolódást,
Nem hiszek a lelkes rajongásban,
Valamint a kémkedést és gyanakvást,
Ha levelem fürkészik titokban.
Nem szeretem, ha szavam vágják félbe,
Vagy teljesen elnémítják torkom,
Nem szeretem, mikor hátulról mellbe,
De azt sem, ha szemből lőnek agyon.
Gyűlölöm a pletykák összes formáját,
A kételyt, a méltóság tüskéit,
Vagy ha a dolgok visszáját mutatják,
Vagy vasat üvegen húznak végig.
Nem szeretem a gőgös biztonságot,
Akkor inkább a bizonytalanság,
Bosszant, hogy a becsület megváltozott,
Most nem más, mint rágalom és gazság.
Mikor látom a sok kisiklott sorsot,
Szánalmat nem érzek, mert utálom -
Mind az erőszakot és gyávaságot
Egyedül Jézus Krisztust sajnálom.
Gyűlölöm magam, mikor gyáva vagyok,
Bosszant, ha ártatlanokat ütnek,
Nem szeretem, ha lelkembe taposnak,
Még kevésbé, mikor beleköpnek!
Gyűlölöm a színteret, az arénát -
Hol az igaz is értékét veszti,
És bármivé változzon is a világ,
Mindezt sosem fogom megszeretni!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.05.05. 15:00:04
na átugrottam a kommentedről erre a posztra.
Ez pont telibetalált!
Már amúgy is vágytam egy kis Viszockijra.