Főméltóságú Úr!
Szószegők lettünk - gyávaságból - a mohácsi beszéden alapuló örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét.
A gazemberek oldalára álltunk - mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! Sem a magyarok ellen, de még a németek ellen sem! Hullarablók leszünk! a legpocsékabb nemzet.
Nem tartottalak vissza.
Bűnös vagyok.
Teleki Pál
Főméltóságú Úr!
Ha cselekedetem nem is sikerülne teljesen, és én még élnék, ezennel lemondok.
Mély tisztelettel
Teleki Pál
Ez az a két levél, melyet Teleki Pál miniszterelnök küldött Horthy Miklós kormányzónak, mielőtt önmaga ellen fordította volna fegyverét.
Nem éppen egészséges dolog a két világháború közti időszakból hozni fel példát aktuálpolitikai jelenségekre, mivel ez a korszak máig megosztja a magyar társadalmat, jórészt annak köszönhetően, hogy a magyar átlagpolgár képtelen egyszerre elítélni egy rendszer hibáit, s elismerni eredményeit. Értem mondjuk ez alatt a Numerus Clausus alapvető igazságtalanságait, vagy netán Klebelsberg Kunó oktatási fejlesztéseit.
Mindenesetre, a fent idézett jelenséget hívják érték-alapú politizálásnak. Akkor is, ha az ezután bekövetkezett esemény egy igen szélsőséges, és szomorú megnyilvánulása ennek.
Nos, többek közt, ez az ami hiányzik a mai magyar politikából, félre ne értsenek, nem az öngyilkosságok, hanem az értékek. Illetve 7% erejéig van valamifajta képviseletük. Ennyi ugyanis az ún. kis pártok támogatottsága, összesen. Minden bizonnyal ők is csak azért válaszották a politika ezen rögös útját, mert így a csekély számú szavazóbázisukat meg tudják tartani. Kétség sem fér hozzá, hogy gyökeresen változna az irányvonal, ha nagyobb lenne a támogatottságuk.
Ami a nagy pártokat illeti, őnáluk ez sosem létezett. Mind a Fidesz, mind az MSZP eladná a lelkét is (amennyiben ez a fogalom létezik náluk) egy választási győzelemért. Ezt hívják populizmusnak.
Azt, hogy egy alapból liberális párt konzervatív-jobboldali lesz, majd amikor megszorítások következnek hirtelen elővillan a szociálisan érzékeny vonaluk is. Vagy, hogy az évtizedes "hagyományokkal" rendelkező Szocialista Párt, egy hirtelen fordulattal olyannyira kapitalista lesz, hogy azt már überelni se lehet.
Mindez pedig, azon egyszerű okból történik, hogy ez a "taktikázás" hozza a szavazatokat. A szavazatok meg, mint tudjuk a hatalmat.
És, hogy mi történik, ha egy országban kihalnak az értékek a politikából, és már csak egyedül a hatalom számít?
Következzék egy rövid, abszolúte szürreális jövőkép:
2008. március 9.: A vizitdíj, a kórházi napidíj, és a tandíj eltörléséről kiírt népszavazás mindhárom kérdésben eredményes és érvényes.
2008 március 10.: A Gyurcsány-kormány lemond, a parlament feloszlatja önmagát, és egyúttal felkéri a köztársasági elnököt, hogy mihamarabb döntsön az előrehozott parlamenti választás időpontjáról.
2008 április 27.: A parlamenti választásokon elsöprő fölénnyel győz a Fiatal Demokraták Szövetsége. Háromnapos nemzeti ünnep veszi kezdetét.
2008 május 19.: Az újonnan ismertetett kormányprogram figyelmen kívül hagy bármiféle államháztartási válságot, mondván, hogy az egész az előző kormány agyszüleménye volt, és a "reform", mint olyan kizárólag abból a célból született, hogy kisemmizhessék a szavazókat.
2009 december 11.: A szocialisták egy, az ország katasztrofális helyzetét bemutató tanulmányt hoznak nyilvánosságra. A kormánypárt mindent cáfol.
2010 szeptember 18.: Napvilágot lát a II. Öszödi Beszéd, amin Orbán Viktor (trágár szavak használata mellett) beismeri a Fidesz frakciógyűlése előtt, hogy az elmúlt két évet a hatalmuk megszilárdtása végett végig kellett hazudniuk, és mostmár csak abban reménykedhetnek, hogy sikerül a parlamenttel elfogadtatni egy minden eddiginél keményebb reformtervezetet, melynek segítségével újra növekvő pályára állítható a gazdaság...
...és a történet eképp folytatódik mindaddig, amíg a BF-67346-os aszteroida sikeresen el nem pusztítja a Föld nevű bolygót.
Ez az egész magyar pártpolitikának nevezett szörnyszülött, olyasféleképp viselkedik, mint Orwell 1984-ében Eurázsia, Óceánia, és Keletázsia.
Amikor a soha véget nem érő háborúban hirtelen helyet cserél az ellenség és a szövetséges, megkérdőjelezhetetlenné válik, hogy mindig eképp voltak a szerepek.
Hogy azelőtt mi volt az lényegtelen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.