Másik Magyarország

A következő cikk az oldal eddigi stílusával ellentétben nem kíván foglalkozni aktuálpolitikával, nem akarja feldogozni a friss híreket, és úgy egyáltalában véve célja mindössze annyi, hogy az író gondolatait sűrítve fejtse ki kis hazánk jelenjéről.
Szíveskedjenek ekképp olvasni.

Miért is Másik Magyarország lett az oldal címe? Gondolom elsősorban, mert jól hangzik. Amúgy meg:

A mai magyar társadalom helyzete igencsak sajátos. Az eszmék, gazdasági nézőpontok, s nagyritkán egyéni elképzelések olyan mértékben kavarodnak benne (és a fejekben szintúgy), hogy kategóriákba rendezni szinte lehetetlen. Itthon nemzeti-bolsevista-kereszténynek, vagy liberális-rendelvűnek lenni, ha nem is éppen természetes, de semmi esetre sem tekinthető kirívó jelenségnek.
Ez jórészt annak köszönhető, hogy az ún. fejlett országokban kialakult végletekig befolyásoló tömegkommunikáció, bár megszületett nálunk, mégsem vitte véghez célját. Azaz, annyira nem meghatározó tényező, hogy a maga modernkori demagógiájával békét teremtsen. Ez éppenséggel nem is baj. Hál’ Istennek a magyar olyasféle lény, aki gyűlöli, ha megmondják neki, hogy mit gondoljon. Márpedig mindenképp megmondják neki.
Ő meg emiatt mindinkább bezárkózik, s próbálja a lehető legjobban kicifrázni azt a gondolkodásmódot, ami alaphelyzetben a véleménye. Ezt a jelenséget hívják félműveltségnek, s igencsak veszélyes dolog, mivel az ilyesféle állampolgár olvasott ember lévén bár alá tudja támasztani nézőpontját, azt megkérdőjelezni eszébe sem jut.
A másik, hazánk jórészét kitevő társadalmi csoport az abszolúte műveletlen polgárok tömege.
Félreértés ne essék, nem azoké, akik a műveltséget meg sem engedhetik maguknak, hanem azoké, akiknek bár lehetőségük van kulturálódni, mégsem élnek vele. Ez a nagyobbik csoport.
Az iskola a fiataloktól nem követeli meg a széles látókört. Még egy egyetemet végzett mérnök is megengedheti magának, hogy egy szót se tudjon hozzászólni egy irodalmi társalgáshoz. És persze ez érvényes vica versa a bölcsészekre és a reáltudományokra.

A fent említett jelenségeknek köszönhetően lehetőség nyílik arra, hogy a társadalmi életet tönkretegye a politika, a politikát meg a társadalmi kommunikáció hiánya. Torzszülött eszmék tömegbázisra lelnek, a populizmus felemészti az értékeket, a kapitalizmusból is csak azt veszi át a társadalom, amit nem kéne, az egyház szerepét átveszi a TV…

És még oldalakon keresztül sorolhatnánk a közhelyeket a modernkori társadalom mételyeire.
Egy lista mindenesetre nem fejezi ki azt, amit érez az ember.

És ha már egyáltalán érez valamiképp ezt látván, önkéntelenül elgondolkodik azon, hogy most végül is mi értékelhetőre lelhet a hazájában. Jöhetnek az okosak a dicső múlttal, de, mint ahogy egy ember életét is az határozza meg, ami éppen történik, úgy van ez az országgal is. A múlt mindössze biztos alap, ezen kívül meg csak az számít, ami van.
Az pedig nem túl dicső.

Így aztán az ember keres tovább, s arra jut, hogy kell lennie valaminek a fent említett sorscsapásokon kívül. Hogy, valahol távol a véget nem érő vitáktól, elrejtve ez az ország mégiscsak épít, alkot, él…
Egy másik haza.
Az igazi talán.