Orbán Viktor ma este, a végeredmény tudatában kijelentette, hogy a rendszerváltás óta ilyen összefogás még nem született Magyarországon. S tényleg. Márpedig ez elég szomorú.
Vegyük csak az ominózus 2004. december 5-ei népszavazást. Mert akkor ugye ténylegesen feltettek egy kérdést arról, hogy a mélyen tisztelt magyar nép kíván-e összetartani? A válasz pedig annak tükrében született, hogy a mélyen tisztelt magyar nép beszart 23 millió romántól. Úgyhogy úgy fest, ha direktbe kérdezünk ilyesmit, sikerre nem számíthatunk.
Egy dolgot legalább megtanult a magyar politika, hogy a mi népünk kicsinyes, s ezt pedig ki lehet használni.
Teszem azt: most.
Feltesznek három kérdést arról, hogy akarunk-e bagatell összegeket kifizetni különböző állami szolgáltatásokért, mi meg ezáltal rögtön egymásra is találunk, nemdebár?
Csodás. Ma este megaláztuk a saját nemzetünket. S még csak nem is azok, kik úgy érezték "igenükkel" segítenek a leszakadó társadalmi rétegeknek, ők csupán a szívükre hallgattak. A Fidesz alázta meg, aki ezt a kijelentést tette, s a baj az, hogy minden bizonnyal jogosan. Ezt a nemzetet csak az ingyensör képes egyben tartani.
Nem mintha a helyzet nem lenne már így is elég siralmas, de történt itt még egy másik elszólás is. Mégpedig az, hogy a népszavazás eredményeképp újból nőtt az állam felelőssége. És ez valóban így van. Ahogy az is, hogy államformánkat az egyén és állam felelősségének mérlege határozza meg. Ezen esetben pedig épp most táncoltunk vissza a kapitalizmustól.