Szóval Herr Führer megmondta a szegény gyáva szocialistáknak, hogy: lófaszt! Fogtok ti majd most visszahátrálni az egészségügy privatizációjától, mikor már majdnem megvagyunk!
Inkább bontjuk a koalíciót, 'oszt próbáljatok választást nyerni!

Ti meg próbáljatok bekerülni a parlamentbe...

Mert, azért lássuk be, hogy a Magyarországon lakozó kedves, jószívű, toleráns liberálisok se nagyon fognak erre a Kóka-Horn-Fodor triumvirátusra szavazni, mert mégiscsak sok ám az, amit itt nekünk összehoztak hülyeségből 18 év alatt.
Nem véletlenül van a felmérések szerint a támogatottságuk valahol egy százalék környékén, s nem véletlenül van az sem, hogy ritka az olyan liberális szavazópolgár, aki könnyet ejtett, mikor Demszky Ötszázmilliárdosmetró Gábort megdobálták 15-én.

Akkor meg mire jó ez az egész fenyegetőzés a kiugrással, ha egyértelmű, hogy nekik ez az utolsó ciklusuk, mint parlamenti párt?

Nos, itt két lehetőség merül fel:
Az első az volna, amit minden jóhiszemű kapitalista választópolgár gondol ebben a helyzetben: hogy mindenképp végig akarják vinni az egészségügy reformját, még akkor is, ha közben a szocik golyóit kell szorongatniuk...
A második lehetőség meg az, hogy érzik: itt az ő pályafutásuknak a vége. Kiprivatizálták a haveroknak a fél országot, és most már csak az a kérdés, hogy: az egészségügyébe belebuknak-e?
Ezt az utóbbit persze nem az egész SZDSZ-re gondolom, biztos vagyok benne, hogy a tagok mind az első verzióban hisznek, de a vezetőség rosszindulatáról meg vagyok győződve. Hülyézzen le, akinek jól esik.

Most, akkor meg mit is kéne csinálni az egészségüggyel?

Félreértés ne essék, az egészségügyön már nem segíthet más, mint ha magánkézbe adják. Lehet, hogy a biztosító profitál rajta, és ez etikailag nincs ám a helyén, de legalább ahhoz sem fűződik érdeke, hogy a nehezen beszedett pénzt kilapátolja az ablakon... A több-biztosító jó dolog.

Az a baj, hogy pillanatnyilag még jobban járunk, ha meghagyjuk ezt az egész szart állami kézben, és később csináljuk végig, ha olyan erő van hatalmon, akinél legalább a remény megvan, hogy normális privatizációs tendert ír ki. Ergo, amíg a parlamentünk úgy néz ki ahogy, és ez a négy párt van bent, addig jobb, ha foggal-körömmel küzdünk az egészségügy állami kézben maradásáért.
És persze azért, hogy valamiképp berugdaljunk egy olyan pártot a parlamentbe, amelyben (persze csak annyira, amennyire politikussal szemben remény van) meg lehet bízni.