Ez is egy szép dolog, ugye: a szolidaritás. Azt mondják mostanában az okosak, hogy ez fogja újra összehozni a mi hazánkat. Az is szép dolog volna. Az az egyetlen probléma van az egésszel, hogy ilyesmi nincs mifelénk.
Magánemberként persze mindenki úgy értelmezi ezt a fogalmat, ahogy éppen jól esik neki. Ha az ember már mindenképp ilyen szociális lénynek született, akkor ne próbálkozzon mássá válni. Szépen küldje el minden hónap elején a csekket az általa favorizált alapítványhoz, adományozza el a már nem használt ruháit, ajánlja fel adója egy százalékát, rendezzen be menekültotthont a hátsókertjében, vagy amit akar. Szíve joga, s csak remélhetjük, hogy az ilyen típusú ember örökké jelen lesz bolygónkon.
Állami szempontból már kicsit összetettebb ez az egész. Ugyanis állambácsinak az nem jó, ha neki kell szolidarítania, mert az bizony sok pénzt elvisz. Nálunk, teszem azt, a költségvetés egyötödét. Itt a lényeg az volna, hogy ösztönözzük a népet arra, hogy fejlődjön, kaparja ki magát a szarból és menjék dolgozni.
Mivel az adjunk-neki-pénzt-és-majd-elmegy-tanulni-oszt-keres-munkát terv annyira nem jött be a mi kis posztkommunista népecskénknél, ezért aztán felmerült a vágy egy másik verzióra. A szopassuk-a-prolit-míg-nem-kezd-magával-valamit címűre. Ez meg az istennek se akar beindulni, mert azért mégiscsak van valami, amihez mi kiválóan értünk: a pampogáshoz.
Mindenkinek érthetően elmagyarázta édesanyja kisgyermek korában, hogy miért tanuljon normálisan. Mert szegénynek lenni szar dolog. No, hát ha már egyszer anyura nem tetszettek hallgatni, akkor tessék becsülettel viselni a következményeket. Aki kurvának áll ne csodálkozzék, ha megbasszák.
Megszavaztuk magunknak az ingyenes oktatást, tessék igénybe venni. Ezen kívül a negyven éves munkanélkülit se gátolja meg semmi abban, hogy végigcsináljon egy OKJ-s képzést, lehetőleg olyasfélét, amire van is kereslet.
És, hogy mi van az állami alkalmazottakkal? Az, hogy sokan vannak. Jórészt hárman végzik egy ember munkáját. A feleslegesek/igénytelenül dolgozók elbocsájtásából kapásból megvolna a többi normális keresete.
Az a nagy helyzet, hogy itten a társadalmi "alapállapot" üvöltözésből, bliccelésből, adócsalásból, segélyből részegedésből, műveletlenségből, továbbá az öt forinttal többel rendelkezők szidásából tevődik össze. Közben utálunk mindenkit, mindenért. Vagy, mert más pártra szavaz, vagy másik csapatnak szurkol, vagy azt mondta, hogy neki nem gáz vizitdíjat fizetni, vagy, mert három ibolyával több van a kertjében.
Minden szenteskedő világmegváltó maga győződhet meg a "magyar szolidaritásról", ha csak egyszer a Nyugati tér táján óhajt elsétálni hajnali kettőkor. Elébb fogják kiröhögni a körötte állók -miközben páran megrugdossák-, mint hogy segítsenek rajta.
Annyi történik mostanában, hogy fortyogva tör a felszínre a vágy, hogy mindenkinek ugyanannyi java legyen, és akinek meg több jutott osztályrészül, azt a lehető leggyorsabban visszarántsák maguk közé. És pillanatnyilag meg is teszik. Azzal, hogy minden dolgozó ember ebben az országban hovatovább fizetése ötven százalékát beadózza arra, hogy egymillió ingyenélő, utazásért fizetni nem akaró senkiházi jól leihassa magát segélynapon.
Elég jó lenne, ha a magyar szavazópolgár végre kirúgná a maga kis álomvilágának falát, és körbetekintene a világban. Ugyanis a dolgok nem fekete-fehérek, hanem kibaszottul szürkék.
Kultúrkörökben a tudást, a kíváncsiságot, érdeklődést a sátánnak tulajdonítják. Nem véletlenül. Egyszerű jóhiszeműségből nem lesz soha semmi. Ahhoz, hogy végre egyszer elfoglaljuk a minket megillető helyet Európában, egyeseknek szopnia kell. Már amennyiben egy kis tanulást, érdeklődést, munkát szopásnak minősítünk.
Ez itt kérem az élni akaró Magyarország segélykiáltása: elég az efféle szolidaritásból!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
d.z. · http://masikmagyarorszag.blog.hu 2008.04.01. 00:29:46
shenk 2008.04.01. 10:49:55
Változás? Hát az nem tudom lesz-e. Most biztos nem, 2010-ben biztos nem, talán 2014-ben, ha addig történik valami eget rengető, pl. beszabadul egy új, valóban új párt a Parlamentbe. Mert, hogy ovi nem fogja rendbetenni az államháztartást, és hogy nem fogja elküldeni azt az 1 millió ingyenélőt, akik a szavazóbázisa cirka felét alkotják, dolgozni, az is hétszentség. Van annyi gazdag ember az országban, nem igaz, hogy nem dönt úgy közülük egy pár, hogy "elegünk van az álszocialistákból, a demagógokból, a semmittevő faszkalapokból, vegyük a kezünkbe az irányítást, piaci alapon, de úgy, hogy közben aki dolgozik, az tisztességesen megéljen." Ezt hiányolom én. De sajnos hiába.
shenk 2008.04.01. 10:50:50
Laci75 2008.04.02. 09:48:58
nem a pénzről, sokkal inkább a mentalitásunk és hozzáálásunk megváltoztatásáról szól!
nevemsenki 2008.04.07. 15:57:52
S pontosan emiatt soha semmi nem fog változni kis hazánkban.... Azt hiszem, ne tápláljunk túlzott illúziókat a lehetséges jövővel kapcsolatban... Hááát ez van.
Mert itt ha bárki bármit próbál tenni, szolidaritás akkor sem lesz, és a tisztességesen, korrekten dolgozó-viselkedő embereket lenyomják a pinceszintig.
Soha, egyetlen lényeges változás sem fog bekövetkezni mindaddig, amíg fel nem fogják (nagyon) sokan, hogy minden szolgáltatásért fizetni kell - nem bliccelni.
Mert van ugye a 2 lehetőség: fizessünk normálisan egy normális szolgáltatásért, avagy legyen minden igyen, és közben még legyezgessenek is bennünket...
Nah, ki lehet találni melyik verziót szavazza meg a legtöbb magyar ember.
(Őszintén szólva, a legjobb dolog az egészben, hogy benne vagyunk az EU-ban, így aztán néha - mégha fogcsikorgatva is - de meg kell tennünk bizonyos dolgokat. Képzeljük el, ha ez se lenne.... Atyavilág.)