A jobboldali szavazó

Régóta téma, sőt mostanra inkább elfogadott tény a társadalom egy adott rétegében, hogy a hazai politikai gondolkodásmód nem tükrözi az eredeti eszméket. Azaz a választópolgárok közt kevés az, aki úgy gondolkozik, mint aminek tartja magát. Hungaricum, vagy mi a fene. Kiforgatjuk az ideológiákat, s észre sem vesszük.
Ez a kis párrészes cikksorozat megpróbál lehetőséget nyújtani arra, hogy jól átnézzük a hazai viszonyokat. Az elején szeretném leszögezni (többet nem fogom), hogy én itt a környezetemből ismert egyének, illetve felmérések, szavazások, és kommentek alapján fogok felállítani képeket. Mindenki döntse el maga, hogy mi vonatkozik rá meg mi nem.

Minden valamirevaló ember először azt a réteget ostorozza, ahova maga is tartozni véli magát, ezért a sorozat bevezetéseként következzék a jobboldali szavazó.

A jobbos

Jobboldalinak lenni ma Magyarországon nem hit, konzervativizmus, de nem is nemzet kérdése, hanem egyszerűen a valahova tartozás vágyának megnyilvánulása. A jobboldalról kezdenek kihalni az igazi jobboldali értékeknek a tisztelete, ugyanakkor van más, ami összetartja a tábort. A nyílt ellenségkép. Ennek az ellenségképnek a túlzásba viteléből pedig születnek olyan paranormális jelenségek, amikhez legalább tíz éve jobbosnak kell lenned, hogy úgy gondold összeillik.

Elsődleges ellenségnek természetesen a kommunistákat tekintik. Ez idáig nagyon helyes, nekik bizony a kurvaanyjukat! A probléma csupán az, hogy időközbe elfelejtették, hogy miért is... Nem baj, az ember már csak feledékeny. Keressük csak meg honnan is ered ez az utálat!
Andrássy út hatvan? Ugyan... Minden diktatúrának megvoltak a hasonló intézményei, fáj, vagy sem, ezen túl kell lépni, mint ahogy a hatvan éve minden egyes nap felhozott holokauszton is.
Szemét oroszok jöttek, 'oszt lebombázták az országot? Valóban nagy szemétség volt, mi is megoldottuk volna a "felszabadítást" demokratikus módon elébb-utóbb. Ugyanakkor háború volt, mi is csináltunk csúnya dolgokat, jobb nem bolygatni az ilyesféle dolgokat...
Ötvenhat? Na, ez már indok volna, de politikai szempontból még ez sem állja meg a helyét.

Súgok: jó esetben az ember azért utálja ezt a rendszert, mert egy természetellenes posvány volt, ami hajlamos volt lehúzni az értelmest és a tehetségest az utolsó alkoholista kohómunkás szintjére. Tanult ember ilyesmiben nem tud élni. Továbbá gazdaságilag is tarthatatlan volt, mert senkinek nem fűződött érdeke ahhoz, hogy normális munkát végezzen. Örülök, hogy segíthettem.

Akkor meg hogy jön az, hogy ma a jobboldali retorikához tartozik a rengeteg fölösleges állami alkalmazott eltartása, továbbá a teljesen gazdaságtalan intézmények (nem eü., vagy oktatás) fenntartása, illetve ez a szolidaritásnak csúfolt valami elkövetése a társadalom értelmesebbik felének kárára?

Kedves Olvasó! Ebben a témában a Vezető után a legtájékozottabb egyén minden bizonnyal Isten maga, úgyhogy, ha eljön az idő, szíveskedjenek nála érdeklődni!

Következzék a második ellenség a liberalizmus, és, mint idetartozó valami: a Tőke.

Itt elsődlegesen nem az "igazi" liberalizmus az ellenség, hanem az ún. neoliberalizmus. A liberális eszmékre viszonylag gyakran szoktak hivatkozni jobbról, már csak azért is, mert a jogait azért mindenki tudja itthon. Csak disztingválni nem mindig sikerül, úgyhogy általában helyzetfüggővé válik, hogy most éppen pozitívan, vagy negatívan hivatkoznak-e a liberalizmusra.
Magát a neoliberalizmust meg lehet ám nyugodtan szidni, mert az is egy természetellenes baromság.
Csakhogy itthon a liberális (azaz kapitalista) gazdaságpolitikát egyedül a neoliberális politikai irányzatot magáénak valló párt támogatja. Ebből egy elég durva csavarral rögtön az következik, hogy a kapitalizmus az valami csúnya dolog.
Ja, hogy abban élünk? És még mi választottuk magunknak? Picsába…

Miben akar élni a jobbos?

Nem tudja. Mivel már így is elég sok, egymással semmilyen kapcsolatban nem álló dolog kavarog a fejében, nem képes eldönteni maga egyedül, hogy most akkor merre.

Itt lép be a képbe a Vezető. Aki felismeri a jobboldal elvárásait, és ezekből az elvárásokból megalkot egyfajta fantáziavilágot, ami bár gazdaságilag minden bizonnyal működőképtelen, de a szavazói teljes mértékben magukénak képesek azt vallani. Általában az ilyen "alternatív valóságokért" szokták a jobboldaliak a Vezetőt az egyetlen normális embernek titulálni a politikai elitből. Ez is növeli az összetartozást. Egy az Isten, egy a Haza.

Ha meg megválasztják, akkor ugye jön egy kis képzavar. Ugyanis nem hozhat olyan döntéseket, amik az ország gazdaságát veszélyeztetik, továbbá olyat sem, amivel jelentős mennyiségű szavazót veszthet, ezért aztán kénytelen nem éppen azt csinálni, amit ígért a kampányban.

Ez nem hazugság?
 
Nem. Az Öszödi Beszéd sem volt az, csak rosszul kommunikálták. A kommunikáció pedig olyasmi, amihez a Vezető kifejezetten jól ért. Pár nap és a jobboldali szavazónak el van magyarázva, hogy ő tulajdonképpen ezt akarta, s még örülnie is kell neki.

Ez nem demagógia?

De, ez az.

Merre is van az a jobb?

Jobboldaliság általában valamiféle hagyománytiszteletben, nemzettudatban, illetve a kapitalista gazdaságpolitika támogatásában merül ki. Meg úgy egyáltalában véve a természet törvényeinek tiszteletben tartásában, s emellett valamennyire (míg nem ellentétes a kapitalizmussal) az elesettek támogatása is bekerül a képbe, bár ez szinte mindenütt meg van.

Akkor most nálunk mi folyik?

Újból csak Istent tudom ajánlani tájékoztatásul, mert minden bizonnyal ez a helyzet az ő humorának eredménye.
Emellett, amit le lehet a dologból szűrni, hogy ez részben azért alakult ki, mert a közélet elég populista ahhoz, hogy a társadalmi elvárás alakítsa az ideológiákat, ne pedig az ideológiákat tegyék magukévá a társadalom adott rétegei.

Van ennek jövője?

Egyelőre nagyon úgy fest, hogy igen. Pontosabban, ha erre éppenséggel nincs is igény, de nincs letisztázva, hogy mire van. A szálak elég ügyesen vannak mozgatva ahhoz, hogy az értelmes jobboldali is betagozódjék a nyájba. Amíg nem alakul ki egy piacbarát jobboldali értelmiségi kör, amely meg kívánja törni az egyeduralmat, és amelyben valamekkora bizalma van a népnek, addig ez marad.
Azaz az ember hiába tanul, diplomázik, dolgozik, mint a gép, mégis a maga fene nagy jobboldaliságával nem azt támogatja, hogy mindenki másnak is érdeke legyen ekképp tenni, hanem a jól megszokott, meleg, biztonságos gulyáskommunizmus fenntartását.

Az meg úgyis megbukik, csak idő kérdése. Formailag már megbukott, csak a mentalitásból kell kiölni. Ez a nehezebbik fele a történetnek.