Éppenséggel már nagyon ideje volna részletezni a baloldali szavazótábornak hívott üres halmazt, ugyanakkor a "szürke" magyar hétköznapok győztek az elvont téma felett, úgyhogy a cikk elkészülte egy kicsit későbbre tolódik. Ez a mostani viszont egy aktuálpolitikai véleménynyilvánítás lesz, amiben két dologra is szeretnék kitérni.

Éljen a politikai felelősség!

Jó itthon a közhangulat. Egyre csak javul. Valami kisebbségi komplexusos jóemberek úgy gondolják, hogy őket magyarságuk miatt nem szolgálják ki. Másik kétezer meg annyira öntudatos demokrata, hogy csapnak is a "fasisztáknak" egy jó kis reklámot.

Most őszintén. Ki nem szarja le, hogy ki az a Tomcat? Nézegesse a videóit a saját közönsége, legyen a kurucinfo hőse, ha bűncselekményt követ el dugják rács mögé, de könyörgöm, ne tegyük meg a "magyar fasizmus" reklámarcává! Már csak azért se, mert ilyesmije nem kéne, hogy legyen az elébb említett fogalomnak.
Magyar fasizmus mellesleg nem létezik, én is csak azért használom kifejezésként, mert ezt már legalább jól megemésztette a magyar társadalom. Meg lényegesen rövidebb leírni, mint azt, hogy hungarista-horthysta-nemzeti-érdekliberális-szalonkonzervatív.
Amúgy meg ők is pontosan annyira magyarok, mint én, vagy a kedves Olvasó. Ugyanis annak születtek. Aztán választottak maguknak egy sajátos szubkultúrát. Egy olyat, amiben realitása van annak, hogy egyesek magyarabbak a többinél.
Ennek az egésznek pontosan annyi hírértékének kellene lennie, mint a hétvégi goapartynak.
Mindemellé megjegyezem, hogy bűncselekményt nem lehet; nem szabad semmilyen ideológiával alátámasztani. Ha valaki egyszer megteszi, azt vigyék a sittre, és siránkozzék a szubkultúrájának, hogy a szemét cionista ávós söpredék bevitte.
Tiszta röhej, hogy a belpolitikai erővonalakat párezer paranoiás idióta szabja meg. A fasiszta-antifasiszta politikai szélmalomharccal biztos jól lehet a tábort növelni. Nem tudom, hogy a baloldal nyer-e az ilyesféle péntek esték után szavazókat, de talán kéne már találni valami más megoldást erre a célra. Mondjuk, alakítsanak kormányt.

Sztrájk, vagy sztrájk?

Lassan egy hete tapasztalhattuk meg, hogy milyen, ha a BKV úgy dönt, hogy nem végzi a dolgát. És még legalább egy pénteken ebben az élményben részesülhetünk.

Mindenesetre ez a sztrájk közelében sincs annak, amit Gaskóék csinálnak szolidaritásra hivatkozva. A szakszervezet nem azt követeli, hogy ne racionalizálják a BKV működését, csak azt, hogy ne ész nélkül. Továbbá azt, hogy a főváros legyen oly kedves, és vegye már ki a részét a társaság működtetéséből. Elvégre nincs még egy ilyen hely a földön, ahol a közlekedési vállalatot egyedül az állam, meg a jegyek és bérletek működtetik. Na jó, városállamokat leszámítva.

Metrót építünk, de a buszokból kirohad a motor? Hogy is van ez főpolgármester úr? Valóban "donor" buszok állnak halmokban a telephelyeken, miközben a Szabadság Fővárosa számolatlanul szórja a pénzt tanácsokra, végkielégítésre, meg látszatprojectekre? Állambácsihoz megyünk, hogy nálunk itt nincs pénz, mikor nekünk kéne azt odatenni?

Válasz: Igen, kedves állampolgár, nálunk bizony ez van.

Válasz: Akkor meg tényleg ne járjon a busz, amíg ezt nem tetszik megcsinálni. Végül is ráfér egy kis testmozgás a városra.

Mint, ahogy a felelős állampolgár nem tudott egyetérteni a VDSZSZ hülyeségeivel, s idegbajt kapott, mikor nyolc órával az utazása előtt jelentették be a munkabeszüntetést, ugyanúgy kénytelen lesz kibírni a BKV sztrájkot. Itt most tényleg a mi érdekeinkről van szó. Pár ilyen nap még belefér.