ekkerjoznak
Nehéz időket élünk. Igen, ez most a "bezzeg a régi szép időkben" hangvételű cikk lesz, bár ehhez még talán van egy pár évtizedem, hogy elkezdjem. Sebaj, gyakorlom.
Szóval a helyzet az, hogy példaképek, azok kellenek. Igazából nem is a felnőtt embernek, ő már kialakult értékrenddel bír, legyen az olyan, amilyen, a lényeg, hogy már kész. Ő már csak segítségért fordul néha a "nagyokhoz".
Viszont ebben a mi fenenagy és társadalmi értelemben elkapkodott kapitalizmusunkba (de jó is volna, ha gazdasági értelemben kapkodták volna el...) valahogy újra erőre kapott az egyén tisztelete. Vagy micsoda. Szögezzük le, hogy gyerekek esetén ilyenről nem lehet beszélni. Olyan nincs, hogy én majd hagyom, hogy gondoljon, amit akar, mert azzal csak egy dolgot ér el az ember: a gyerek nekiáll másolni a környezetét. Amíg az ember személyisége képlékeny, az alakítja azt, amit hall, lát, olvas, tisztel.
A szülő elsődleges felelőssége, hogy olyan környezetet teremtsen, ami "másolható". Ehhez hozzátartozik az, hogy olyan példákat állítson a gyerek elé, melyek egészséges szemléletet teremtenek, másrészt az értékek tiszteletét hirdetik.
Régebben az állam ebben partner volt. Itt most nem csak a dualizmus kori Magyarország Kossuth, Petőfi, vagy másik oldalról Deák mániáját, esetleg a két világháború közti ország tekintélyelvűségét sorolnám a témához, de még a komenizmust is. Teszem itt Rákosiról se éppen azt adták a gyerekeknek, hogy Andrássy út hatvan-típusú intézményekkel foglalatoskodik, hanem, hogy milyen kedves ember és majd ő elvezeti az országot a kánaánba. Az meg csak jó lehet? Hát nem, ugye, de legalább próbálkoztak valami értékközvetítéssel.
Nos, itt most ilyesmiről szó sincs. Mindenki legyen önmaga. Ez az én világszemléletemben azt jelenti, hogy legyen mindenki pont ugyanolyan, mint a többi, aki "önmaga". Azaz része a tömegnek.
Nincsenek példaképek, mert nem hasznos. Diverzitást szül, sokszínűséget, esetleg felüti fejét egy-két olyasféle torzszülött jelenség, mint kereszténység, vagy hagyományápolás. Nem jó az nekünk, na.
Meg, ki is lehetne példakép? Ki volna az, aki még nem poros annyira a gyerekeknek, hogy magukénak érezzék, és nem kap rajta idegrohamot az ország egyik fele? Ki az, akit egyként vállalna fel az ország?
Senki. Le lett itten kérem mindenki járatva az elmúlt században ilyen-olyan okból, aki számításba jöhet. Ebből pedig nagyjából az következik, hogy ez az egész példakép téma megmarad az egyén és a család szintjén.
Mindenki választ magának olyasfélét, amilyent jól esik, olyat ad a gyerekének, amilyent jónak tart. Ez nem baj, így is túl sok mindent hárítanak egyesek az iskolára.
A kérdés csak az, mi marad azoknak, akik nem kapják meg az útmutatást otthonról? Miféle példát tudnak majd másolni környezetükből? Milyen értékek lesznek azok, amelyeket magáénak fog majd érezni bizonyos idő után? Mi fogja megóvni őket attól a sok szartól, amit kapnak nap mint nap? Élhető-e egy olyan világ, ahol mindenki ugyanolyan, mint a másik, aki önmaga?
Ezek az igazi kérdések. Érték és értéknélküliség küzd egymással. Mondhatnám, hogy a tudás hatalma folytatja a harcot a tudatlanság ellen, vagy valami ilyesmit, ha a nagy szavak embere volnék. Kár, hogy utálom a nagy szavakat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
KEhelyKE · http://kehelyke.blog.hu 2008.06.10. 16:34:22
Garabonciás 2008.06.10. 23:34:54
Garabonciás 2008.06.11. 00:50:59
ekkerjoz 2008.06.11. 11:44:11
Nekem vannak élő példaképeim, mert született idealista vagyok. Ezek az emberek nem politikusok, van köztük paraszt, polgár, munkás egyformán. Azért példaképek, mert valami hiteles és egyedülálló dolgot tudnak, ami csak rájuk jellemző, és amit el szeretnék tanulni tőlük.
Hardcore idealista lévén, szeretem a nyers szimbólumokat, mint a kereszt, a zászló, a fegyver és a föld. Szeretem, ha valaki tud köszönni, vagy beismerni, mikor téved, nagyon megérint, mikor valaki ugyanolyan dolognak örül, aminek én is.
Politikus, vagy egyéb közszereplő példaképem nincsen.
Köszönöm a postot.
Üdv:EJ
d.z. · http://masikmagyarorszag.blog.hu 2008.06.11. 13:53:20
Csak azt, hogy abszolút nincs semmilyen független iránymutatás, miközben otthon meg nagyon sokszor megint csak nincsen.
A példaképek skálája nagyon változó, meg hozzáállásunk is. Politikai példaképre egyáltalán nem állt szándékomban kihegyezni a cikket, csak egyszerűen ez jött szembe.
btw: garabonciás, nem kell átolvasnod, internet ez, nem kávéház :)
ekkerjoz 2008.06.11. 14:22:14
van egy ismerősöm, nyolcvanhárom éves, tanult szakmáját művelte egész életében, már 14 éves korában lakatos-inas volt, de mindig tovább, és tovább tanult, gépészmérnök lett, tudományos fokozatokat szerzett.
Vidéken, hegyen lakik, gyógyfüvet szed, kísérletezik, szinte ingyen segít azoknak, akik megkeresik.
Megteheti, nem veti föl a pénz, de nem is költ semmire szinte, minimálisak az igényei, egy dolog érdekli, hogyan hat az a szer, amit összeállít.
Hozzá hasonló példaképeim vannak, sokan.
A politikáról szólva, nincs olyan államforma, vagy társadalmi rendszer, ahol politikus példakép lehetne.
Talán a régi, középkori királyok, államférfiak, hadvezérek között voltak ilyenek, de a saját korukban ők sem voltak példaképek.
Üdv:EJ
Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.06.11. 18:48:42
Egyébként példakép dolgában én is néhány közvetlen ismerőst, családtagot tudok felhozni.
bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.06.11. 23:25:43
Nagy királyság a magyar nyelv, mert jó sok rokonértelmű szó van (benne), nagy stílusértékbeli "szórással".
Ha azt mondom példakép, majdnem ugyanaz, mintha azt mondanám ideál - és mégis mekkora különbség.
Nekem az a gyanúm, hogy a példakép (leggyakrabban hozzánk közeli vagy velünk közvetlen kapcsolatban álló/lévő személy), akinek hatása egészen személyes (ha nem mocskolták volna már össze ezt a szót a szodomiták, akkor azt írnám: meleg), míg az ideál (az eszménykép), az olyan, izé, magasan lévő, elvont és légies, áttételesen ható valami.
Manapság mifelénk, ahogy én látom, a példaképekkel vagyunk bajban, azokból van tragikus hiány. Ideálja mindenkinek van valamilyen: kinek gyurcsányi, kinek, csaknorosz, kinek orbány, esetleg Széchenyi István vagy Bartók Béla. Ellenben a (ne sumákoljunk, mondjuk ki) tudatosan gerjesztett totális hang- és értékzavarban igencsak reménytelen a helyzete egy gyereknek, egy fiatalembernek, ha példaképek iránti lelki és erkölcsi szükségleteit szeretné kielégíteni. És aki nem kapja meg megfelelő korban a megfelelő példakép-dózist az, ugye, sokmindenné válhatik, no, de emberré...
Hoppá, túl ne lépjek a megengedett karakterszámon!
ü
bbjnick
Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.06.12. 08:54:50
az biztos hogy az a szisztéma, amiben ma ez az ország vegetál, meg csúszik lefelé (szellemi, mentális, stb értelemben) nyilvánvalóan tudatos dolgok következménye. És láthatóan meg is van az eredménye ennek a szellemi suttyóságnak, meg példakép, pontosabban ideál nélküliségnek. Évről évre, hónapról hónapra romlik a helyzet. Mondjuk saját territóriumomban, azaz Budapesten mindennél durvább a helyzet szerintem.
Ráadásul miután tanítok is, így pontosan látom, hogy a középiskolás generációt is milyen agyament dolgok foglalkoztatják. Pláne, hogy egy totálisan bizonytalan világban nőnek fel. Különben ez a bizonytalanság kérdése nagyon durva dolog egy kamasz esetében.
Végülis '77-ben Angliában a Sex Pistols is valami ellen tudott létrejönni. Nálunk is lenne bőven mi ellen lázadni, mégsem tesszük, többek között a jelenlegi szisztéma ördögi mivolta miatt. Némi tulzással talán.
d.z. · http://masikmagyarorszag.blog.hu 2008.06.12. 14:10:52
shenk 2008.06.14. 12:25:33
A cikkről egyből eszembe jutott egy kép:
roflposters.com/images/rofl/1212257304786.jpg.rofl.posters.jpg
Valamint a Huxley féle Szép új világ. Nem mondom, jó úton járunk afelé...
Egyébként egyetértek az előttem szólókkal abban, hogy példaképnek nem valami közismert személyiséget kell, hogy válasszon az ember (gyerek), sokkal emberközelibb, ha a közvetlen környezetében talál valakit, aki követendő példaként, emberként állhat előtte.
d.z. · http://masikmagyarorszag.blog.hu 2008.06.15. 15:05:53
Amúgy tényleg nem akartam elterelni ezt a példaképek dolgot politikai irányba, nekem is és legjobb esetben másoknak is a példaképek a környezetéből kerülnek ki. A dolog lényege viszont az volt, hogy mi történik azokkal, akik nem olyan szerencsések, hogy pozitív példát kapnak környezetükből?