„Az urak két házban találkoznak. Az egyik házat a nevén hívják: urak háza. A másik házat, amelynek szintén csak az országban élő urak dolgához van köze, mégis úgy hívják: Országháza. Az ország népei arról beszélnek, hogy száraz ősz volt, hogy nem kél a vetés, hogy a jég elverte a szőlőt, hogy nagy a drágaság, meg hogy rosszul fizetik a napszámost. Mire az ember azt várná, hogy az országról elnevezett házban is ezekről a dolgokról folyik a szó. Ehelyett azonban arról panaszkodnak, hogy milyen igazságtalanság esett Magyarországon, mert az ország hadserege császári-királyi, ami kétségtelenül azt jelenti, hogy elsősorban császári és csak másodsorban királyi.
- Az ország - mondja a regebeli bús lovagnak seprűnyél hosszúságú alakjára emlékeztető hosszú fejű, hosszú orrú és hosszú szakállú és hosszú beszédű szónok - nem tűri tovább ezt az igazságtalanságot.
Mire az ország házának falusi állomás várótermére emlékeztető termében felzúg az urak zúgása:
- Úgy van! Úgy van!
Azalatt Alsóhévizen és Révfaluban és Gyomafalván azt mondja a hévízi Vaka János a Pecze Andrásnak, a révfalusi Harangos Bálint a Sulyok Miskának meg a gyomafalvi Szabó Barna Buza Károlynak:
- Nincs föld! Nincs kenyér! Még házhelyre való sincs!
De erről az igazságtalanságról itt nem beszél senki. Az aranygyapjas rend bús képű lovagja és a harmincezer holdas hitbizomány ura a császári-királyi közé, a középre egy kötőszót, egy "és"-t követel.
- Ez a szó a mi összes sérelmeink orvoslását jelentené.
- Éljen! Éljen!
Alsóhévizen, Révfaluban és Gyomafalván, ahol ezt a sérelmet senki sem érzi, Pecze András azt mondja Vaka Jánosnak, Harangos Bálint Sulyok Miskának és Szabó Barna Buza Károlynak:
- Ki kéne vándorolni Amerikába!
Az ország házával ellentétben az ország így akarja "a mi összes sérelmeink"-et orvosolni.”
Hatvany Lajos: Urak és emberek
Na, félreértés ne essék ezt a szöveget nem az elsődleges jelentése miatt idéztem, tudniillik nem lettem szociáldemokrata. Ami azt illeti egy olyasféle rendszerben, amilyen az Osztrák-Magyar Monarchia, vagy a Horthy-rendszer volt, olyasféle értelemben, ahogy Hatvany gondolta még akár lehettem volna, de hát más korba születtem és más értékrendet vagyok kénytelen vallani azután a sok szociál-kötőszós baromság miatt, amit a mai napig nyögünk.
Ami miatt bemásoltam, az az, hogy hihetetlenül érzékletesen ábrázolja a politika és a mindennapi élet közt tátongó szakadékot.
Vegyük esetünket, kis hazánkat az Úr kettőezer nyolcadik esztendejében, amidőn valljuk be: szarban vagyunk. Elsősorban társadalmilag, másodsorban ideológiailag, és bizony találhatunk még harmad, negyed és minden bizonnyal kilencvennegyedik problémát is mielőtt elérkeznénk a politikának szentelt ponthoz.
Azaz volna egy szép hosszú listánk, amin le kellene küzdenünk bizonyos problémákat és mire ezeket valamiképp megoldjuk, a kilencvenötös számmal jelzett már elvesztené aktualitását. Megszűntette volna az előző kilencvennégy hiánya.
Csakhogy mi szarunk az első, a lényeges problémákra, amik ellen tehetnénk és ráhárítjuk azokat az utolsóra. Nemzetnek megszűntünk nemzet lenni, a kultúrán lassan az ertéel klubot értjük és mikor egy jól sikerült napról beszélünk, azt úgy gondoljuk, hogy maximum három idegenhez kellett hozzászólnunk, mert többet egyszerűen nem tudunk elviselni a köröttünk levőkből.
Ezt valahogy megszokja mindenki, fel se tűnik, de politikán órákig képes hőbörögni az átlagmagyar.
Valószínűleg ez adja a legitimitását a mi politikánknak, amelynek az alapelve valami ilyesmi volna:
Azt csinálsz, amit jól esik, de egy dologra kurvára figyelj oda: mindig adjál indokot arra, hogy az ország egyik fele téged, a másik fele pedig az ellenfeledet utálja, de nagyon!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.06.16. 21:06:01
Szoktam is emlegetni -eme blogon is-, hogy amiről Mikszáth és Móricz írt, az kutyafasza ahhoz képest, hogy manapság mi zajlik ebben az országban. Volt tehát honnan örökölni, hogy aztán a kommunizmus nagy kísérlete még rátegyen jónéhány lapáttal a dolgokra. A rendszerváltás óta egyre anarchisztikusabb (van ilyen szó?) viszonyokról már nem is beszélve.
bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.06.17. 02:16:41
És: sokat töröm a csúnya kopasz rücskös tökfejemet azon, hogy valóban a kutyáké lett-e már ez az egész vagy csak a korosztályom sajátos perspektívája (perspektívátlansága) láttatja ezt így velem (velünk)? A mai harmincasoknak valószínűleg már annyi: de mi van a fiatalabbakkal? Jó, hogy én belőlük se' nézek ki semmit, de, mondom, ez korántsem mérvadó.
Van nekem egy jó cimborám, aki már nagyon régen mondogatja, hogy akkor fog itt egyfajta egészséges szellemi és társadalmi erjedés beindulni, ha a politikai életben erőre kap és pozíciókhoz jut a nagyon-nagyon szélsőjobb (valami egészen penetráns, elmebeteg faji misztika vagy valami mégnagyobb sz*rság: baloldalon már minden szélsőség/extremitás virul, ideje lenne, ha a jobboldalon is megmutatkozhatna). Ha minden parlamenti ülés azzal kezdődne, hogy (na, most sarkítok egy kicsit) néhány képviselőt ló- vagy emberáldozat bemutatásában kellene megakadályozni, az helyrebillentené egy kicsit az ideológiai egyensúlyt és valós párbeszédre késztetné a tárgyalóképes feleket. És az úgynevezett értelmiséget is gondolkodásra késztetné (talán). Talán.
Általában pedig: az a mi legnagyobb bajunk, hogy nem vagyunk elég bátrak. Mismásolunk, sumákolunk (csak azt nem tudom, hogy mi van még, amit féltünk), nem állunk ki elég karakteresen a véleményterrorral szemben (pedig a mai ménsztrím ballibes ideológiai katyvasz már nemcsak működésképtelen, de, az emberek legtöbbje számára, érdektelen is). Bátrabban kellene állást foglalnunk, valós problémákra valós válaszokat felmutatnunk és követelnünk másoktól is, és nem bef*sni, hogy, jujj, lefikáznak, nem leszünk szalonképesek, mi lesz ha megbélyegeznek hogy nem vagyok elég haladó, européer vagy ... Nyilván attól félünk, hogy kikezdik a kompetenciánkat és akkor ellehetetlenülünk. No, de, kérdezem szeretettel, nem történt ez már meg réges régen?!
No, nem ragozom tovább, inkább megyek és újjáalakítom a Nemzeti Parasztpártot:-)
ü
bbjnick
KEhelyKE · http://kehelyke.blog.hu 2008.06.19. 10:02:05
d.z. · http://masikmagyarorszag.blog.hu 2008.06.19. 12:55:23
shenk 2008.06.19. 21:30:36
Az sem lenne rossz dolog, ha a szélsőjobb bekerülne a Parlamentbe, viszont én még jobban örülnék, ha a Schiffer-féle ökopolitika műhely alapítana pártot, s próbálná terjeszteni a nézeteit. Már szinte mindegy, hogy mi, csak történjen valami. Innen lejjebb ugyan még van, de akkor legalább mindenki számára, az átlagmagyarnak is világos lesz a rendszer fenntarthatatlansága. Addig, amíg a jelenlegi parlamenti pártok fenntartják annak az illúzóját, hogy nem is vagyunk ám akkora bajban, addig maradunk is így. Mind gazdaságilag (ez a könnyebben orvosolható része a dolognak), mind szellemileg, erkölcsileg.
DArchAngel 2008.06.19. 23:06:33
Jó írás, gratulálok!
Csak arra nem tudok rájönni, mi lenne egy lehetséges, valószínűleg keresztülvihető megoldás?