Vége.

Illetve most kezdődik.

Amit ma hajnalban valamekkora biztonsággal ki lehet jelenteni az, hogy a magyar közélet egyszer s mindenkorra megváltozott.

Az állóvizet felkavarták és ez az élmény talán elegendő hajtóerőt biztosít a magyar demokráciának egy kis időre. A választópolgár sok év után szembesülhetett azzal, hogy képes a közéletet irányító pártok teljesítményét megítélni és képes döntésének helyes megválasztásával hatalmas eredményt elérni.

Természetesen, azt ne gondoljuk, hogy ennek a szavazásnak volt bármi köze Európához. Belpolitika volt ez a javából, sajnálhatnánk is akár, viszont azt be kell látni, hogy a hazai belpolitika kikényszerítette, hogy erről szóljon.

Belpolitikailag itt pedig régi káderek megmérettetek és könnyűnek találtattak.

Kétszeresen.

Az SZDSZ, amely igencsak frusztrálóan hosszú fennállása óta a kitűzött céljaiból semmit sem ért el (vagy amit majdnem: azt is visszavonták). Az SZDSZ, amely a fővárosban időtlen idők óta keveri a szart és a szerencsétlen ellenfél választások miatt hatalomban maradhatott. Nem utolsó sorban az SZDSZ, amely végjátékként, mikor már semmilyen teljesítményt nem tudtak felmutatni, bedobta a vagy-mi-vagy-a-nácik-kártyát, na, ezeket most egy ország küldte el a picsába. Ne tessék megbotránkozni, Kedves Olvasó, a szóhasználat nosztalgia jellegű!

A kormányzó pártot, amelynek a 7 éves teljesítményét már ezrek ítélték meg írásban, így erre aztán ki sem térnék, egy hajszál választotta el attól, hogy a pár éve még komolyan nem vehető radikális jobboldal megelőzze. Akkor ezt most ismételjük meg újra: a kormányzó pártot. Nem szerencsés Fidesz-típusú legitimitási kérdésekbe belefolyni, de: mekkora arc kell ahhoz, hogy egy ilyen választás után kormányon merjenek maradni? Egyáltalában: a szavazók véleményének ilyen mértékű figyelmen kívül hagyása nem ront tovább a helyzeten?

Valószínűsíthető, hogy az MSZP évekre, netán évtizedekre közép-kis párttá rombolta le magát. Ezen már minden bizonnyal sokat nem lehet javítani, de azért a néputálat egy bizonyos szintjét talán mégsem kéne feszegetni. Nem mellesleg talán illene elvállalni, hogy a saját balfaszkodásuk erősítette meg a széljobbot és nem a Fidesz "paktumai". Dönthetnek: amennyiben egy posztkommunista csökevény akarnak maradni, és szép lassan elrohadni, a tökéletes úton járnak. Amennyiben nem kívánják megvárni amíg a magyar szocdem párt helyét betölti valaki más helyettük, akkor valamit nagyon sürgősen változtatniuk kell.

Meg kell még említeni az LMP leszereplését. Azt, hogy gyakorlatilag az SZDSZ bázisát tudták maguk mellé állítani. Az élethez kevéssé kötődő idealisták bukása volt ez. Ugyanis, mint azt a példa mutatja: egy friss mozgalom megengedheti magának, hogy létező társadalmi problémákra hibás választ adjon. Amit viszont nem engedhet meg magának, az, hogy elhallgassa azokat.

A változás csodákra képes. Illetve annak tudata, hogy van lehetőség változtatni. Lett légyen az a választás akár rossz is. A Jobbik minden bizonnyal nem jó válasz a mainstream politika érdektelenségére/tehetetlenségére/világtól elrugaszkodottságára, ha éppen nem a legrosszabb. A Fidesz olyan szavazóbázist vett fel a "polgári" körbe, amelyeknek nem sok közük van ehhez és pillanatok alatt elillanhatnak, továbbá ritka sok demagóg hülyeséget összehordott itt az elmúlt években, amik kevésbé előremutató jellegűek.

Lényegtelen. Az ország megérezte, hogy megítélheti pártjai teljesítményét és talán, amennyiben a leendő kormánypárt, hasonló balfaszkodást kíván csapni, mint a szocik, hát követheti azok példáját: nyugodtan összezsugorodhat egy húsz százalékos támogatottságú párttá.

És, mint a mostani példából látjuk: a magyar szavazó kész arra, hogy az egyik pártból való kiábrándultságból keletkező űrt egy teljesen friss politikai mozgalommal töltse be, éspedig ne annak ellenfelével.

Ez intő jel az utóbbi húsz év politikájának:

Vigyázzatok! Találunk mást helyettetek!

Élvezzük ki ezt a hajnalt!

Fotó innen: http://tigger.blog.hu/