Vannak a politikai alakulatoknak a világ összes táján jól beazonosítható jellemvonásai. Jobb-bal, liberális-autoriter, gazdaságpolitikai mondanivalók, társadalompolitikai mondanivalók, egyebek. Ezek rendszerint valamiféle koherens rendszert képeznek és meghatározzák az adott párt arculatát, várható tetteit. Akarva-akaratlanul tudjuk, hogy mire számíthatunk tőlük.

Az, hogy ezeken a tengelyeken milyen gondolkodás, minek minősül az eléggé szilárd alapokon nyugszik, egyértelműen behatárolható ki, hova tartozik. Másik jellemző a politikára úgy általánosságban, hogy egyfajta piacként működik, ahol a kereslethez, kissé lassan is, de igazodik a kínálat, megújulások, bukások, és születések során. Valami ilyesmit látunk mostanság is. A piaci rend helyreállását.

Valahogy mégis furcsállva nézek erre a felhozatalra, ami már átment nem egy korrekción az utóbbi években.

Most tekintsünk el egy pillanatra attól, hogy mi itthon a jobboldal definíciója. Nézzük meg mi is volna úgy nagyvonalakban, globálisan. Nem egy hosszú lista.

Szabad piac. Kevés területbe beleszóló, de ott profin működő állam. Kis állami újraelosztás. Vállalkozóbarát gazdaságpolitika. Gyökerekre építő, kiszámítható kormányzati viselkedés. Szigorú költségvetési politika. Aktívak támogatása.

Lehet azt mondani, hogy ez itthon egészben rossz volna, vagy, hogy csak részei fogadhatók el, de a jobboldal kormányzati szempontból ez. Hofit idézve: Szebbet vártál?

Most nézzük a versenyzőket.

Az MSZP ugye magát egy baloldali pártnak beállító párt, de nagyon nem találja a modern baloldaliságot, valószínűleg soha nem is fogja már és a Kádár-kort megélt mostani nyugdíjasokkal együtt ők is távoznak majd.

A Fidesz identitását tekintve sosem volt konkrétan jobboldali, most éppen egy néppárt, amely rengeteg dolgot beemel a politikájába és ez valahol ki is zárja a karakteres jobboldaliságot.

A Jobbik baloldali, egy turultól nem kerülnek át a skála túloldalára.

Az LMP baloldalinak született, lehet, majd felnőnek és felvállalható baloldal lesz belőlük, de ez jobboldali embert nem érdekel.

Az MDF egy érdekképződmény, illetve ennek durva minősíteni, mert feltételezni kéne, hogy még létezik. Fárasztó volna skálára rakni, mert tíz perc sem kéne nekik, hogy az átellenes felére menjenek, ha ott volna még százezer szavazó.

Az, hogy mi a lehető legértelmesebb, legjobb választás egy európai, modern jobboldali ember számára az nem kérdés.

A kérdés az volna, hogy egy karakteres, jobboldali, konzervatív, nyitott szemléletű pártra tényleg ennyire nincs kereslet, vagy az volna, csak épp a kínálatra várunk?

Ami engem illet, kissé unom, hogy a bal meg a kevésbé bal a választási lehetőség.