Sokat járkálok fel-alá a városban, hát jut időm közben a látottakon gondolkozni egy kicsit.
Rengetegszer buszozok el a Budai Várpalota várkertjének bejárata előtt. Maga az építmény gyönyörű. Volna. Ha nem lennének a freskók összegraffitizve, s úgy egyáltalában nem volna romokban az egész. A címerek sincsenek felfestve...Ki tudja még milyent kell majd egyszer odapingálni.
Általában ezen jelenség előtt utazva az összes nézelődő utas arcára, az ül ki, mint ami valószínűleg az enyémről is sugárzik. A döbbenet.
Az ember arcába röhög a történelem: nesze, ilyet is tudtunk.
Aztán gyorsan ráeszmél, hogy őneki tulajdonképpen most örülnie kellene, hogy ennek a kornak már hál' Istennek vége, amúgy is sokat mondogatják neki az új Istenei a tv-ből ...
Vagy lehet ám, hogy ez nem államforma kérdése?
Szép és jó, hogy lesz 4-es metrónk, csodás, hogy lassan kész az autópálya-hálózat, egyenesen kitűnő, hogy új villamosunk van a Margit körúton, de mégis...Semmi olyat nem tudunk felmutatni az elmúlt 18 évből, ami igazán egyedi lenne, ami érzékeltetné, hogy mi itt igazából képesek vagyunk maradandót alkotni. A villamost, a metrót külföldről vesszük, mozdonyt, sínt szintúgy. Kultúrális épületet ha kettőt felhúztunk ez idő alatt, mellesleg az se sikerült elsőre. Európa minden szempontból elrobog mellettünk, s mi meg bólogatunk, hogy hát igen mi keletiek vagyunk, nem tudunk mást.
Csak másolni...
Az egyetlen probléma ezzel a felfogással, hogy a történelem megcáfolja.
Egyszerűen nem érdeke senkinek, egy erős, "tökös" Magyarország. Gazdaságilag, rövid távon jobban megéri az államnak felvásárolni a; mondjuk ki: szemetet.
Fajtája szerint európait.