Akkor első hozzászólóként.

Népostorozás? Nem. Ténymegállapítás.

Egy picit javítanék a poston. A magyar nép közel 70 éve stand-by állapotban van. Közel 50évig "túlélésből", az utolsó, közel 20ban pedig már megszokásból. Ha megnézzük -a szépen, lassan- felébredő tömegeket, majdnem egytől egyig egy olyan korosztály része, melynek már életét közvetlenül nem az előző rendszer határozta meg (értsd: "fiatal" korosztály, mely az előző rendszerben gyerekként volt jelen, nem "érezte" közvetlenül annak hatását). Amíg az előző korosztály ki nem "öregszik", addig csak nagyon súlyos események árán következhet be a változás ("Egy rendszer morális alapjai" c. postodban írtam az utolsó hozzászólásomban).

Sajnos az "idősebb" generációkba azalatt az 50év alatt annyira beleivódott a beletörődés, a "nem tehetek semmit", hogy most -amikor már lehetne- sem tesz.

Kedves Acmee

A poszt egy itt indult beszélgetéshez tenné hozzá a magáét:

tajkep.blog.hu/2009/01/23/mi_a_magyar_2009_ben

A blogot meg külön ajánlom.

Másik: az ún. felébredő tömegeket - nem szeretem a tömeg kifejezést, olyan semmilyenné teszi az embert - nem feltétlen a fiatalság alkotja, viszont én még elég nagy lehetőségeket látok bennük. Tegyük hozzá, hogy jórészt a szerencsésebb helyzetűek tartoznak ide, a kevésbé szerencsések és/vagy durván média kultúrán nevelkedettek viszont elég jó folytatásai az előző rendszernek.
A kérdés csak tényleg annyi, hogy ki fog-e alakulni az a nyugati-típusú értelmiségi réteg, ami már hallható lenne. Illetve azzal se vagyunk még teljesen tisztában, hogy egész pontosan mekkora szart hagyott maga után a szocializmus, tekintve, hogy úgy rendesen még senki nem próbálta eltakarítani.

Kedves D.Z.!

Megtisztelő, hogy megszólítottál:-) Köszönöm! Igyekszem is tőlem telhetően érdemben (is) hozzászólni: megkísérlem épkézláb módon összeaplikálni, amit a kérdésről tudni vélek, gondolok. Egy-két dolognak megpróbálok utánanézni is, hogy konkrétumokat is tudjak... Addig (is)...

ü
bbjnick

Néhány megjegyzést engednék meg magamnak, engedelmetekkel.
Az első, hogy ne nevezzük már elitnek azokat ... azokat, akik önmagukat elitnek tartják és hívják. (Tudjátok ti, kikre gondolok.)
A másik pedig, illúzió és önbecsapás arra spekulálni, hogy x nemzedék kihal, aztán minden megváltozik. A nyakópistáék meg a cusslágjancsiék ezt a tételt már létezésükkel is cáfolják.

@Csutakaszürkeló:

Ez alatt azt a nemzedéket érte(eee)m, akibe az előző rendszer beleverte a "dolgozz kussolj, élj/sz" eszmét... sajnos mostanában pont az ellenkezőjét kellene csinálni, hallatni az emberek hangját. 50-100.000 fős tűntetéssel nem nagyon tudnának mit kezdeni (nem TV székház rombolásra gondolok!). Ha nagyon szükség van rá, akkor lincselésre, komolyan megérdemelnék!

Ez a legnagyobb baj, h egyre jobban fogalmazódik meg bennem, h ebből a helyzetből békés módszerekkel szinte nincs kiút :(

kedves @d.z.: először is köszönöm a célzott válaszodat.

Igazából minden szavaddal egyet tudok érteni, hiszen elsősorban én is az ún. népben látom a kulcsot a megoldáshoz. Pontosabban látnám, ha ez az ún. nép nem lenne olyan, amilyen. De ez a nép sokmindent eltűr, sőt, még jól is érzi magát ebben a dágványban. Higgyétek el, ha pártízezer forinttal több lenne az átlagfizetés, akkor magasról sz*rna bele ez a nép a jelenlegi magyarországi viszonyokba.
Na valami ilyesmiről (is) szólt az én írásom odaát.

De mivel nincs lóvé, így egyre tarthatatlanabbá válik a mostani helyzet, melynek a kimenetele hónapról hónapra egyre vészjóslóbb jeleket mutat.

Persze ha lenne egészséges elit ebben az országban -mint ahogyan nincs, mert bizony az is a népből jön és nem a Marsról és nem is Moszkvából meg Washingtonból- szóval ha lenne egy épkézláb elitünk, akkor az azt feltételezné, hogy valamilyen szinten a társadalom is mutat bizonyos életfunkciókat.

Ergo, ne toljuk rá a felelősséget az elitre, mert az csak a mi felelősségünk folyamatos lepasszolásáról szól. Mint ahogyan ebben az országban mindenki a másikat teszi felelőssé mindenért, magát meg átlényegíti az áldozati bárány erkölcsileg igen kényelmes szerepébe.

ps. na persze annyit elmondhatok, hogy a jelenlegi rezsim és pszeudo-ellenzéke (ún. liberálisok) felelőssége mindennél nagyobb a jelenlegi helyzet alakulásáért. Hirtelen irtó kevesen is vállalják egykori pártpreferenciájukat, sőt sokan egyenesen a konzervativizmus kebelére menekülnek a süllyedő hajóról.

Azt hiszem a sok sok kérdésen való töprengés helyett, koncentrálni kellene a legfőbb pontokra. Olyanokra, amelyek ebben az ostoba helyzetben is tudnak valami reményt mutatni...Kialakítani valamiféle tartható írányt, s azokhoz akkor is ragaszkodni, ha szemrevaló egyéb dolgok is előkerülnek.
Az ilyesmik elindításához azonban tisztességes politikusi személyiségek kellenének. De hol vannak?
Addig is azonban legalább a felelősség szétkenésének aljas manipulációit kellene megállítani.
Ennek legnagyobb akadálya, hogy van egy miniszterelnökünk, aki nagyon szeret miniszterelnököt játszani, és a játszótársai is ragaszkodnak a szerepükhöz.

Hatalmi várományos ellenzékünk pedig Kutuzovot játszik és mosolyog. Jó ez így? Csak kéredezem, mert az a legkönnyebb. Pedig néha ordítani szeretnék.

Volt Dozsank, Petofink Rakoczink stb... es most mink van?

Hááát, Károly Róbertünk ;-)
Legyünk trágyilagosak: a "nép", azaz a nagy tömeg ember tehetetlen - méghozzá mindkét értelemben. Ha egyszer meglódul, abból ritkán sül ki jó dolog, és sohasem úgy végződik, ahogyan elképzelték... Kellő "rálátással" kiderül, hogy már megint felhasználták saját céljaikra a háttérből irányítók.
Arról meg jó páran tudnának mesélni, "mecsoda különbség" most bátornak lenni meg csak harminc-negyven éve...
Leírtam már máshol többször is: kellett volna az a negyven év pusztában vánszorgás, akkor talán kicsivel tisztább lappal kezdhették volna újra az utódok. Sáros bakanccsal nem mehetsz - nem hogy a Paradicsomba, de a Ritzbe sem. Oda pláne.

Kedves Mindannyiótok:-)!

Egy olyan szempontot vetnék föl, amely talán nem kapcsolódik magátólértetődően a problámához, de ha kicsit a "dógok" mélyére nézünk, akkor...

Amit én az Római Katolikus Egyházban megtanultam (többek között) az az, hogy nem szabad összekeverni a bűntudatot a bűnbánattal.

Az a létrontó szisztéma (és természetesen az azt fenntartó és kiszolgáló "személyzet"), ami "rajtunk ül", ebben az "összekeverősdiben" nagyon profi. Anno "történelmi szükségszerűségekre", ma leginkább "értékrelativizmusra" hivatkozva "k*ssoltat", elbizonytalanít --- de ha nem bizonytalanodsz el, az sem nagy gond számára, mert az általános bizonytalanság (és az ebből eredő bizalmatlanság) légkörében úgyis ellehetetlenülsz ha "okoskodni", "ugrálni" próbálsz ---, majd szépen "benyújtja a számlát", számonkéri rajtad tehetetlenségedet (a felelősség "szétkenése", ugye!). Csattan a csapda: valamirevaló ember erre nyomban bűntudatot érez (és őrlődik és egyre mélyebbre kerül), kevésbe valamirevaló ember szintén bűntudatot érez (és, hogy szabadulhasson szorongatottságából, korrumpálódik, alamuszi lesz, végletesen konformista és/vagy végletesen agresszív és persze ő is egyre mélyebbre kerül). Nem ezt látjuk magunk körül nap mint nap?

És amint a személy szintjén, úgy játszódik le ugyanez a kollektívum (a nemzet, az országlakosság) szintjén is. Nyakon öntik a "népet" "totalitarizmussal" vagy "értékválsággal", majd a nyilvánvalóan el- és bekövetkező általános működésképtelenségért és a társadalmi dezintegrációért kollektíve a "magyarokat" (előveszik a nemzetkarakterológiát?!: "ilyenek a magyarok...") teszik felelőssé (kollektív bűnösség). És (mi) az "emberek" elkezdünk f*szmagyarozni, h*lyemagyarozni, sötétmagyarozni, tolvajmagyarozni (vagy éppen kádármagyarozni), fatalistákká válunk, megvetjük a semmirevaló "fajtánkat" (általános bizalmatlanság), föl sem merül bennünk a kollektivitás (közösségiség) bármilyen formájának még csak a legelemibb igénye sem. Ezekkel (velünk)? Még csak az kéne!

A bűntudat --- lényegében nem más, mint: kétségbeesés és önmegvetés --- (tanultam az Egyházban) eltévelyedés (maga is a bűn egy formája), a bűnbánat az Istengyermekség állapotához való visszatérés útja. A bűn mindig személyes, tehát nem létezik kollektív bűnösség sem. Nem önmagam és embertársaim megvetése, hanem a személyes bűnbánat és a közösségvállalás az egyetlen (így a jelenlegi állapotokból is kivezető) út.

Konkretizálok: nézegettem néhány társadalmi, gazdasági, politikai programvázlatot a zinternettenn (a Barankovics Alapítvány családpolitikáról, földkérdésről, adórendszerről szóló kiadványait, a Máltaiak társadalmi integrációs stratégiájáról szóló szövegeket stb.) és úgy látom, hogy vannak értelmiségieink, akik tudják a fentebb vázoltakat. Ha ezek az értelmiségiek helyzetbe kerülhetnek, nem tartom kizártnak, hogy egy élhetőbb Magyarország keretei alakulhatnak ki:-) Nem szeretnék végtelen fejtegetésekbe bonyolódni, úgyhogy most abbahagyom, folytatjuk mi még ezt úgy is:-)

Bízzunk Istenben és tartsuk szárazon a puskaport!

ü
bbjnick

kedves @bbjnick: nyilván a "kádármagyarozás" és a "faszmagyarozás" nekem szólt.

Kérlek, ha nincs igazam, akkor cáfolj meg az ellenkezőjéről!

Példának okáért volt 2004-ben egy idióta népszavazás a határon túli magyarok kettős állampolgárságáról. Mondom, idióta, mert nem lehet kvázi árúba bocsátani piacon egy ilyen kérdést. Néhány mélymagyar jóvoltából ezt mégis megtettük.

De! Ha már felmerült egy ilyen kérdés, akkor kutya kötelessége lett volna ennek a társadalomnak a minimális szolidaritásáról biztosítania a határon túli magyarságot. Ez egy szimbolikus gesztus lett volna, semmi több. De ez az ország már jóideje nem arról szól, hogy bármit is értene a szimbólumok nyelvén.

Arról nem is beszélve, hogy ezen felbuzdulva például a szlovák politika mit elkövet az ottani magyarsággal szemben.

Kedves bbjnick, fentebb ezt írod: "föl sem merül bennünk a kollektivitás (közösségiség) bármilyen formájának még csak a legelemibb igénye sem. Ezekkel (velünk)? Még csak az kéne!"

Bocsánat, de ez így nem igaz. Ha igaz lenne, valóban nem háborodhatnék fel.
A magam részéről igyekszem néhány dolgot tenni azért, hogy ne süllyedjek a négy fal közé szoruló, tévéje elött tespedő és pofázó privátmagyar szintjére.
Példának okáért diákjaimnak filmklubot szervezek, ahol a filmtörténet kortárs és régi darabjait vetítem le, hogy alternatívát nyújtsak a bulvármocsokkal szemben. Ezek a vetítések aztán nagyon jó és értékes beszélgetésekbe szoktak átmenni. Aztán diákjaimat rendszeresen küldöm hazai és nemzetközi művészeti pályázatokra, időnként jelentős sikerekkel. A kiemelkedően tehetséges diákjaimnak évente legaláb egyszer kiállítást szervezek, amelyek szintén jó és fontos alkalmak némi együttlétre. Ezek a dolgok engem nem töltenek el büszkeséggel, mivel ha már egyszer a sors a művészetoktatásba sodort, akkor kutya kötelességem rendesen elvégezni a munkámat és még azon túl is odatenni magamat bizonyos dolgokban.

Egyébként a Barankovics Alapítvány programja valóban nagyon jó, csak ha a kádármagyar megtudja, hogy az említett alapítvány a kdnp egyik szellemi műhelye, akkor jön a semjénzsótizás és lőhetjük az egészet. Csak mert ez egy ilyen ország.

Oké, bízzunk Istenben, csak ez az ország nem arról híres, hogy túl sok hívő lakna benne.
Én inkább a cselekvés híve vagyok, hogy munkánkban, családi és baráti körben tegyünk meg minden tőlünk telhetőt azért, hogy legalább mi ne szoruljunk a privátmagyar tespedő-pofázó szintjére.

Különbenis én annak a jezsuita papnak vagyok a híve, aki zsolozsmázás közben a kiégett villanykörtét kicserélte. Talán emlékszel kedves bbjnick, amikor a blogodon leírtam ezt a szemléletes és kedves kis történetet.

Kedves d.z, Amcee, Csutakaszürkeló, Inszeminator, Mormogi Papa, Memo62, Gasper!

Nem tehetek mást, csak mi lényegem: folytatom a "megmondást":-D


@Mormogi Papa: ezt írja: "Legyünk trágyilagosak: a "nép", azaz a nagy tömeg ember tehetetlen - méghozzá mindkét értelemben." Ezzel szerintem csak egyet lehet érteni: a nép, mint nagy tömeg ember azáltal válik Néppé, hogy valamiféle tradíció és valamiféle közösségi etika keretetet szab közös életének. Ezt a taradíciót és közösségi etikát volna hívatott képviseli a nép felé az adott Nép elitje (nemcsak politikai, de kulturális, gazdasági és mindenféle értelemben vett elitről beszélek). (@Csutakaszürkeló:nak igaza van, a mi elitünk nem Elit, úgyhogy a továbbialban csak mint az*lit névvel illetem.:-))

@d.z.: írja: "...az ún. felébredő tömegeket - nem szeretem a tömeg kifejezést, olyan semmilyenné teszi az embert - nem feltétlen a fiatalság alkotja, viszont én még elég nagy lehetőségeket látok bennük. Tegyük hozzá, hogy jórészt a szerencsésebb helyzetűek tartoznak ide, a kevésbé szerencsések és/vagy durván média kultúrán nevelkedettek viszont elég jó folytatásai az előző rendszernek." No, de hát mi mások is volnának. Ha lesz, aki értelmes és hiteles módon vezeti őket (értelmes és hiteles módon tár eléjük és képvisel számukra egy megélhető tradíciót és egy követhető közösségi etikát), akkor fogják azt követni (ha nem mindjárt és önként, akkor majd egy kis rávezetéssel és segítséggel --- nem a cinizmus beszél belőlem!!!). Hogy ez a vezetésre alkalmas és képes Elit nyugati típusú lesz-e (mint d.z. feltételezi) vagy más típusú, (szerintem) sokadlagos kérdés.

Amit ma azok, akik az*lit-ként bitorolnak státuszokat-pozíciókat, csinálnak (a néppel) az engem egy régi olvasmányélményemre emlékeztet. Tizanhatéves-forma lehettem (nagyon-nagyon régen volt), amikor olvastam Aldous Huxley Pont és ellenpont című regényét (éppen ideje volna újraolvasni). A (XX.) századelő és két világháború közötti Britannia felső- és felsőközép-társadalmáról szól Huxley könyve. Nála olvastam először az angol nácizmusról (ami egy igen virulens mozgalom volt:-D). De: a sokszereplős, nagy társadalmi parabolát adó könyvből (e hozzászóláson gondolkodva) felsejlett bennem az egyik szereplő, aki a történet szerint elcsábítja egyik igen-igen fiatal nőrokonát (egy kislányt gyakorlatilag), beleviszi a legtorzabb szexuális kalandokba (ez a szerelem!-felkiáltással), majd amikor a kislány (némiképp tudasodva) ellenkezni, tiltakozni próbál a csábító zsarnokoskodásával és önnön végletes kiszolgáltatottságával szemben, akkor postai úton egy, a szexuális aberrációkról szóló, ábrákkal gazdagon illusztrált orvosi szakmunkával lepi meg (a csábító a lányt). A hatás nem marad el: a lány összeomlik, lelki, erkölcsi rommá, bábbá válik. EZT TETTE A MI *LITÜNK IS VELÜNK!

A magyar társadalom két hatalmas traumán is átesett az elmúlt két évtizedben: a szocializmus bukása miatti és a demokrácia bukása miatti traumán. Vagy tévednék?

@inszeminator: írja, hogy: " Azt hiszem a sok sok kérdésen való töprengés helyett, koncentrálni kellene a legfőbb pontokra. Olyanokra, amelyek ebben az ostoba helyzetben is tudnak valami reményt mutatni...Kialakítani valamiféle tartható írányt, s azokhoz akkor is ragaszkodni, ha szemrevaló egyéb dolgok is előkerülnek." Én is így látom, és én ezt az irányt a keresztényszociális gondolatban látom. Nagyon nagy irodalma van (a keresztényszociális gondolatnak) és több országban többféle gyakorlat is alakult ki rá alapozva (de legalábbis hivatkozva rá). Nemmellesleg: akár a kereszténység, akár a demokrácia, akár a szociális igazságosság, akár a népi gondolat szemszögéből nézzük a keresztényszociális gondolat koherens és hiteles eszme. Persze, teszem hozzá, csak akkor, ha: mindenekelőtt keresztény, majd szociális, és csak ezek után demokratikus és többi. (Nálunk is vannak szépszámmal hívei, csakhogy nálunk, egyrészt a ballib ideológiai terror nem hagyja érvényesülni, rágalmazza, következetesen torz tükörben mutatja be a média, másrészt képviselői is túlságosan "szemérmesek" és/vagy "opportunisták" ahhoz, hogy nagyobb konflikusokat is vállalni merjenek (lehet, hogy egy kicsit kevésbé kellene "demokratáknak" lenniük és egy kicsit jobban keresztényeknek???) Szerintem...:-)

Megint túlszaladt a ceruzám, úgyhogy most leállok és majd folytatom:-D (@Gasper:-nek jövök egy önálló hozzászólással is:-))

ü
bbjnick

Kedves @Gasper:!

Megszólíttattam:-)

"kedves @bbjnick: nyilván a "kádármagyarozás" és a "faszmagyarozás" nekem szólt." --- írod.

Úgy érezted? Pedig:-) Elég általános jelenség, nem gondolod?:-(

"ez az ország már jóideje nem arról szól, hogy bármit is értene a szimbólumok nyelvén" --- írod.

Gasper, ez az ország lelki, erkölcsi (és, persze, gazdasági) értelemben is összeomlott. Ezt vegyük figyelembe.

"ha már egyszer a sors a művészetoktatásba sodort, akkor kutya kötelességem rendesen elvégezni a munkámat és még azon túl is odatenni magamat bizonyos dolgokban" --- írod.

Noná, hogy noná!:-D Szép és egészséges polgári öntudat, bárcsak mind több volna belőle mind több magyarban:-)

"Én inkább a cselekvés híve vagyok, hogy munkánkban, családi és baráti körben tegyünk meg minden tőlünk telhetőt azért, hogy legalább mi ne szoruljunk a privátmagyar tespedő-pofázó szintjére." --- írod.

Mélységesen egyetértünk:-) Bár erről a "tespedő-pofázó privátmagyarról" eszembe jutott egy jó kis történet, amit még nagyapám mesélt (hadifogságbeli élményeiről). Nagyon hosszú lenne, megpróbálom majd egy bejegyzésben leírni:-D)

"én annak a jezsuita papnak vagyok a híve, aki zsolozsmázás közben a kiégett villanykörtét kicserélte." --- írod.

Természetesen emlékszem a történetre:-) Van nekem egy barátom, régi református család sarja ("nálunk ötszáz éve még az egér is református" --- ahogy egyszer ő maga megfogalmazta), jelenleg pálos szerzetes (a 19 magyar pálos egyike:-)). A budai sziklakápolnában lelkész, ha ráérsz és kedved is van, meghallgathatod; igen művelt és nagyhatású prédikátor hírében áll. Ő mondta egyszer, még áttérése után: "az Egyhát olyan, mint egy tyúkudvar". A reformátusoknál nem így van, ott rend van, fegyelem (!), kellő komolyság:-) A katolikusok meg, ugye, "mint egy tyúkudvar", itt egy bencés, ott egy ferences, amott egy jezsuita (a hívek sokféleségéről már ne is szóljunk, elképesztő különbségek mutatkoznak meg; no, nem ragozom:-)). És ez a szedettvedett társaság (ezt nem ő mondta, ezt én mondom:-)) kétezer éve tartja a "frontot". Valami (Valaki!) csak össztartja őket:-) No, de a lényeg: ez a jezsuita, ez a bencés és ez a ferences (és a klerikusok és a hívek sokasága) minden elletétével és ellentmondásával így együtt ad ki valamit, ami... :-)

ü
bbjnick

kedves @bbjnick: félre ne érts!

Én semmiféle kritikával nem voltam az egyházatok felé, kizárólag arra utaltam, hogy a mai viszonyok között úgy látom, hogy a történetben felvázolt jezsuita szerzetes villanykörte cseréje lehet a leghatékonyabb eszköz a kereszténységet módszeresen b*sztató irányzatok meggyőzésére, vagy legalábbis a párbeszéd felvételére. Továbbá nagyon fontos a ferencesek, a bencések és a további szerzetesrendek szerepe más jellegű területen, ezt én nem vitatom.
Ellenben azt látom, hogy higgadtan, egzakt módon egy jezsuita szellemiségében lehet csak felvenni a kesztyűt bizonyos helyzetekben.

Azért azt ne feledjük el, hogy a katolikus egyház a mai állapotát tekintve nem kétezer éves. Tudom hogy ezzel most csúnyát mondtam, de ha jobban megnézzük a dolgokat, akkor az ortodoxok, vagy éppen a koptok és a maroniták sokkal közelebb állnak ahhoz a kétezer évvel ezelötti világhoz. Legalábbis külsőségekben!
Ráadásul pont Magyarországon, ahol Könyves Kálmánig a kalocsai érsekség ortodox volt, valamint a papok házasodhattak, nagyon nehéz állandóan csak a latin kereszténységről beszélni. Ne felejtsük már el, hogy ez az ország soha nem volt vallásilag homogén, akármennyire is ezt verte belénk a habsburg történetírás az elmúlt évszázadokban.

Egyébként meg inkább azt mondanám, hogy a kereszténység kétezer éves.

A reformátusokról meg azt tudom mondani, hogy valóban rend van, számomra túlságosan is nagy a rend, de persze ez is csak a felszín. Nyilván az ember hajdú vidékeken és Debrecenben töményen kapja a dózist, mint ahogyan mondjuk Nógrádban a pápista dózis a "kömény".
Én, a sem nem hús, se nem vér evangélikus valahol a kettő között dekkolok, nyilván persze közelebb a reformátusokhoz.

Amúgy a pálosoktól tíz percre lakom és időnként el szoktam menni misére is a sziklatemplomba, mert a pálosokat nagyon kedvelem.

(Volna is egy tervem, hogy dokumentumfilmet csináljak róluk, nincs kedved segíteni? De most komolyan :))))

A Gellért hegyi sziklatemplom amúgy is érzelmileg sok szállal kötődik a családhoz, mivel generációk óta eljárunk ide.
Sőt, a kislányommal is be szoktunk nézni ide a felette lévő játszóterezés után, merthogy ő is kedveli a tájat.
Én úgy hat éves lehettem, amikor apám megmutatta az akkor még tökig befalazott sziklatemplom bejáratát és elmesélte nekem a pálosok történetét is. Ha megmondod, vagy megírod, hogy ki ez a szerzetes ismerősöd, akkor szívesen elmegyek meghallgatni őt és majd referálok róla :))))

Úgy gondolom - s túlzó miszticizmusra hajló gyönge alkatom lehet ennek az oka -, hogy a "teszem a dolgomat a helyemen" hozzáállás egy működő, egy, hogymongyam, átlagos társadalomban abszolút megfelelő és el is várt dolog, de a teljes mértékben, az élet minden területén széthullott és agresszívvá vált magyar társadalomban már nagyon kevés.
Többet, sokkal többet kellene bevállalni.
Tudjátok, ezen a ponton mit követel az események dramaturgiája?
Áldozatot.
( Élet, vagyon, egzisztencia. Itt a választék. Akár mindegyik, akár csak egy-kettő. Azzal, aki eről a listáról tudatosan(!) bevállal, azzal a legmocskosabb politikai geng sem tud mit kezdeni.)
Piti kis vesszőparipám:
Pestiek! Adjátok el mindeneteket, s gyertek mentsétek meg, mondjuk, a Cserehát apró falvait! Telepedjetek le, hogy legyen óvoda, iskola, orvos, tömegközlekedés, intelligens és a világra szélesebben rálátó polgármesterek és képviselő testületek; teremtsük meg együtt a megélhetést!
Na?
(Ha kérhetlek benneteket, esetleges válaszotok ne a kifogásokról szóljon, abban már nem tudtok nekem újat mondani.)

A javíthatatlanul optimista Sz. Ló

Ja! Ez csak egy példa volt az "áldozathozatal" témaköréből.

@Csutakaszürkeló: a "teszem a dolgomat a helyemen" hozzáállás a közoktatásban azért elég embertpróbáló dolog. Ha nem lennének látható eredményeink, akkor már régen passzoltam volna a dolgot.

Más, bbjnicknek!

Kerestem és találtam néhány érdekes tanulmányt ortodox "versus" latin témában az Árpád-házi időkből:

www.c3.hu/~klio/klio003/klio067.html

mek.niif.hu/05000/05000/html/index.htm

Ez utóbbinál különösen a 9. 10. fejezetek vágnak ide.

@Csutakaszürkeló: Az a bizonyos áldozathozatal - a közoktatásban, látható eredmények nélkül, mindennapi rutinként, néha a remények árnyékának is híján - az bizony jóval több a kötelességnél.
Nem magamról írom, dehogy...

Kedves @Gasper:!

A linkeket köszönöm!

Küldtem egy emilt.

ü
bbjnick

magyarido.blog.hu/2009/01/29/chesterbelloc_es_a_szittyak_adalek_a_keresztenyszocialis_gondolathoz_is

ü
bbjnick

@Mormogi Papa: Az említett, kifogásokat tartalmazó betűrendes listámon válaszotokat az Ö betűnél pipálom ki. Ö, mint önálltatás.
Mitől féltek?

Nézzétek csak:

index.hu/velemeny/jegyzet/feltud090127/

ü
bbjnick

Kedves bbjnick!

Hát igen, mostanság, hogy egyre több helyütt és néha még az index címlapján is találni olyan jellegű gondolatokat, mint amikre mi is jutottunk, kezd az optimizmusom is visszatérni.
Ez a válság tényleg egy esély.

A váltás felelőssége valóban a miénk. A blogomat azért írom, hogy a tisztességes embereket ráébresszem erre. A hogyant nem tudja senki. Amit javasoltam lehet, hogy utópisztikus, de ahogy Te is írtad a kommentedben: szeretném ha azzal cáfolnák meg ezt az állítást, hogy beteljesítik.
Egyes nagyvárosokban civil szervezetek már félig-meddig megvalósították az elvet. Nálunk például a választókörzetek 60 %-ában tudtak jelöltet állítani és így egy ember bejutott az önkormányzatba. Mondhatják, hogy ez nem sok. De annak az egy embernek joga van betekinteni minden dokumentumba, az egyes ügyek tárgyalásánál élő közvetítésben elmondhatja a véleményét, kontrollt jelenthet a mutyizás felett. Persze ennél nagyobb változásra van szükség, de ahhoz is olyanok kellenek, akiknek hisznek!