Másik Magyarország

"Ilyen házról mi
Sosem hallottunk.
Sötétben élni:
Ez a mi sorsunk.
Mióta világ a
Világ: koszban.
Ikon és gonoszság
Között: koromban..."

Ezt a választ kapja Viszockij, mikor már olyan helyre kívánkozik a házból, ahol mécses fénye lobog, és dal szól nyögés helyett.

Mi is ezt a választ kapjuk nap mint nap. Járjuk az utcákat, beszélgetünk, utazunk, vásárolunk, és valamiféle titkos hang egyre csak mormolja a dalt. Na, jó, nem éppen ezt, vagy nem éppen így, de határozottan valami ilyesmit. Nekem tisztán ez az ének szól.

Feltették tegnap a kérdést az érettségin, hogy milyen hatással volt a tudomány a művészetekre. Röviden erre annyit lehetne mondani, hogy: sokféle. Minden bizonnyal nem a technikai fejlődés hibája, de hogyha kulturális csúcsot (csúcsokat) keresünk a történelemben, tisztán látszik, hogy ma éppenséggel nem ilyen kort élünk.

Szóval miben is élünk mi, kérem?
Középkorban, abban. (Kulturális értelemben, persze.)

Elég szar dolog anti-utópiákat levetíteni korunkra, de bizonyos részeikben megállják helyüket. Teszem azt Huxley végletesen konzervatív szép új világában az a sajátosság, hogy mindenki pontosan annyit tud a dolgok folyásáról, amennyi a társadalmi hasznosságához elengedhetetlen, kifejezetten látványosan nyilvánul meg manapság. Csupán hipnopédia nem kell hozzá. Mifelénk ez öngerjesztő folyamat.

Na, de mi is az oka ennek? Mármint, amíg tényleg nem kellett semmit se tudni, addig egész sokan művelődtek, lásd szocializmus. Van erre ezer meg egy féle magyarázat, nem szentírás amit mondok, de szerintem a renitencia a lényeg.

A fiatalság mindig valahogy úgy viszonyul az oktatáshoz, mint valamihez, ami meg akarja őt változtatni. És, ha már egyszer az ember fiatal, nehezen viseli az ilyesmit, hála a jóistennek.

Oktatási szakember sem vagyok, de ezt szerintem meg lehetne fogni. A tudós ember hatalma éppen abban rejlik, hogy nem fogadja el a társadalom által elé rakott tényeket. Mindig kétkedik, mindig kutat, mindig retteg, hogy lehetséges: mégiscsak átbaszták ám valamivel. Ezt a mentalitást kéne felkelteni az ifjúságban, nem pedig dogát íratni a Szigeti veszedelemből. Villont, Viszockijt tonnaszámra!

Nem az a lényeg, hogy mekkora elméleti tudása van egy érettségizőnek, hanem az, hogy mennyi a vágy benne a fejlődésre. Az a tanár, aki bár felkészítette a gyereket az ötös magyar érettségire, de az ezután mégse olvas el egy könyvet sem, megbukott.

Persze, itt elsősorban a társadalom ellenállása a lényeg, nem az oktatási rendszer. Ha a "felsőbb körökben" hemperegve röhögnék ki a mostani újgazdagokat, más volna a helyzet.
De nem ez történik. Egyenes útja van az összes primitív suttyónak felfele. Meg mindenki másnak is persze, de elvárás az nincs.

Jól esne így a vége felé azt mondani, hogy fel a fejjel gyerekek, mert lesz ez még másképp, de nem teszem. Inkább csak elhallgatok egy kicsit, meghallgatlak titeket.
Nem kell félni, mindig lesz aki hangosabb.

Jó, jó az odáig rendbe van, hogy Istenhez való viszonyunk megváltozott. Az is rendbe van, hogy sokan tagadják Isten létezését, elvégre a tagadás viszi előbbre a világot. Az viszont nagyon nincs rendben, hogy az ateisták intelligensebbnek gondolják magukat a hívőknél.

Elvégre miért is? Olyasmiről formálnak véleményt, minek sem létezésére, sem pedig hiányára nincsen bizonyíték. Az egyetlen, amit Isten létezésével kapcsolatban viszonylag nagy bizonyossággal ki lehet jelenteni, hogy mindennapi életünkben nem mutatkozik meg jelenléte. Igen, vannak természeti csapások, vannak háborúk, járványok. Van még ezeken kívül is egy rakat szarság, amit az ember nehezen tud összekapcsolni Isten létével.

De ki mondta, hogy Istennek az a dolga, hogy a mi földi életünkkel foglalkozzon?

Nem csak az egyházi tanításokat értjük hiten. Számomra ezért is furcsa, ha valaki azt állítja, nem hisz semmiben. Olyan nincs. Hitnek több formája van, a felsőbb hatalmakban, illetve a túlvilágban való hit csak egyike ezeknek. Lehet hinni szeretetben, összetartásban, még a pénzben is. Mindenki hisz valamiben.

De térjünk csak vissza a túlvilágban való hitre. Amikor emberek ezt tagadják, bennem mindig felmerül a kérdés, hogy, hogy a fenébe képesek ezek végigélni az életüket ötpercenkénti sírógörcsök nélkül? Lehet, hogy ez az én gyengeségemet mutatja, de, ha nem gondolnám úgy, hogy halálom után látom még szeretteimmel, illetve, hogy a halál nem az út vége, csak egy nagy lépés, akkor nem bírnám ki a pillanatnyi létezésemet. Értelmét vesztené. Mindenesetre, nem gondolom úgy, hogy ez gyengeségemet mutatná, hanem azt, hogy a "másképp gondolkodók" kevésbé gondolnak bele saját létük végességébe.

Tessék, már nekem is van valamim, ami miatt okosabbnak tarthatnám magam, mint az ateisták.

Apropó halál. Észrevette a Kedves Olvasó, hogy ez a fogalom tabuvá lett? Jó persze, nem éppen az a téma, amiről egy sör mellett kedélyesen beszélgetni szokás, de az azért túlzás, hogy soha egy szót nem ejtünk róla, kivéve temetésekkor. Persze logikus ez is. Ha már egyszer tagadjuk a folytatást, elég szar dolog a végről beszélni.

Amúgy van még egy rahedli teista érv. Idézhetnék, mind Descarttól, mind Canterburyi Szent Anzelmtől, de nem áll szándékomban, tessék önszorgalomból utánanézni.

Azt persze elismerem, hogy sokan a hitbe menekülnek a világ elől. Magával az egyház rendszerével én se tökéletesen értek egyet, bár, mint kálvinista, különösebb ellenvetésem nem nagyon akad. Egészségesebbnek tartom az egyház támogatását a gyengék számára, mint bármi egyebet, amivel a modern társadalom szolgálni tud.

Kicsit visszásnak tartom, hogy a fejlődés részének tekintjük a hit elvetését, hisz, mint már említettem, a hitet nem dobjuk el. Csupán lecseréljük valami másra. Ami azt illeti, egyre aberráltabb dolgokra. Korunk esetében a tévére.

Epilógusként annyit, hogy nem áll szándékomban senkit megtéríteni, már csak azért sem, mert nem vagyok igazi hívő, azaz egyfajta külön kis vallás van a fejemben, de szerintem jórészt így vagyunk mi ezzel, emberek. Csupán érzékeltetni akartam, hogy nem éppen attól lesz valaki a hűde felvilágosodott, modern világpolgár mintapéldánya, hogy ateistának vallja magát. Nem ez a lényeg.

Éppenséggel már nagyon ideje volna részletezni a baloldali szavazótábornak hívott üres halmazt, ugyanakkor a "szürke" magyar hétköznapok győztek az elvont téma felett, úgyhogy a cikk elkészülte egy kicsit későbbre tolódik. Ez a mostani viszont egy aktuálpolitikai véleménynyilvánítás lesz, amiben két dologra is szeretnék kitérni.

Éljen a politikai felelősség!

Jó itthon a közhangulat. Egyre csak javul. Valami kisebbségi komplexusos jóemberek úgy gondolják, hogy őket magyarságuk miatt nem szolgálják ki. Másik kétezer meg annyira öntudatos demokrata, hogy csapnak is a "fasisztáknak" egy jó kis reklámot.

Most őszintén. Ki nem szarja le, hogy ki az a Tomcat? Nézegesse a videóit a saját közönsége, legyen a kurucinfo hőse, ha bűncselekményt követ el dugják rács mögé, de könyörgöm, ne tegyük meg a "magyar fasizmus" reklámarcává! Már csak azért se, mert ilyesmije nem kéne, hogy legyen az elébb említett fogalomnak.
Magyar fasizmus mellesleg nem létezik, én is csak azért használom kifejezésként, mert ezt már legalább jól megemésztette a magyar társadalom. Meg lényegesen rövidebb leírni, mint azt, hogy hungarista-horthysta-nemzeti-érdekliberális-szalonkonzervatív.
Amúgy meg ők is pontosan annyira magyarok, mint én, vagy a kedves Olvasó. Ugyanis annak születtek. Aztán választottak maguknak egy sajátos szubkultúrát. Egy olyat, amiben realitása van annak, hogy egyesek magyarabbak a többinél.
Ennek az egésznek pontosan annyi hírértékének kellene lennie, mint a hétvégi goapartynak.
Mindemellé megjegyezem, hogy bűncselekményt nem lehet; nem szabad semmilyen ideológiával alátámasztani. Ha valaki egyszer megteszi, azt vigyék a sittre, és siránkozzék a szubkultúrájának, hogy a szemét cionista ávós söpredék bevitte.
Tiszta röhej, hogy a belpolitikai erővonalakat párezer paranoiás idióta szabja meg. A fasiszta-antifasiszta politikai szélmalomharccal biztos jól lehet a tábort növelni. Nem tudom, hogy a baloldal nyer-e az ilyesféle péntek esték után szavazókat, de talán kéne már találni valami más megoldást erre a célra. Mondjuk, alakítsanak kormányt.

Sztrájk, vagy sztrájk?

Lassan egy hete tapasztalhattuk meg, hogy milyen, ha a BKV úgy dönt, hogy nem végzi a dolgát. És még legalább egy pénteken ebben az élményben részesülhetünk.

Mindenesetre ez a sztrájk közelében sincs annak, amit Gaskóék csinálnak szolidaritásra hivatkozva. A szakszervezet nem azt követeli, hogy ne racionalizálják a BKV működését, csak azt, hogy ne ész nélkül. Továbbá azt, hogy a főváros legyen oly kedves, és vegye már ki a részét a társaság működtetéséből. Elvégre nincs még egy ilyen hely a földön, ahol a közlekedési vállalatot egyedül az állam, meg a jegyek és bérletek működtetik. Na jó, városállamokat leszámítva.

Metrót építünk, de a buszokból kirohad a motor? Hogy is van ez főpolgármester úr? Valóban "donor" buszok állnak halmokban a telephelyeken, miközben a Szabadság Fővárosa számolatlanul szórja a pénzt tanácsokra, végkielégítésre, meg látszatprojectekre? Állambácsihoz megyünk, hogy nálunk itt nincs pénz, mikor nekünk kéne azt odatenni?

Válasz: Igen, kedves állampolgár, nálunk bizony ez van.

Válasz: Akkor meg tényleg ne járjon a busz, amíg ezt nem tetszik megcsinálni. Végül is ráfér egy kis testmozgás a városra.

Mint, ahogy a felelős állampolgár nem tudott egyetérteni a VDSZSZ hülyeségeivel, s idegbajt kapott, mikor nyolc órával az utazása előtt jelentették be a munkabeszüntetést, ugyanúgy kénytelen lesz kibírni a BKV sztrájkot. Itt most tényleg a mi érdekeinkről van szó. Pár ilyen nap még belefér.

A liberális szavazó

A liberális szavazó az egyik legmegfoghatatlanabb képződmény itthon. Ami azt illeti mindenki liberális ebben az országban a maga módján. A jogait mindenki betéve tudja, csak a jogok határát nem mindig sikerül felfedezni. Ez igaz a liberálisokra is.

A hazai liberális párt táborát két réteg teszi ki. Az egyik, s vélhetően a nagyobbik rész azoknak az embereknek a tömege, akik gazdaságpolitikai meggyőződésből szavaznak. Ebbe a rétegbe belekerülhetnek a jobboldal kapitalista, illetve a baloldal szociáldemokrata szárnyának tagjai is. Ők a megfoghatatlan rész. Odakerültek, mert a saját pártjuk szart rájuk.

A másik réteg a politikai meggyőződésből szavazók csoportja, akik már megfoghatóbbak, ugyanakkor a politikai gondolkodásmódjuk bájosan naiv, annak ellenére, hogy ezek az emberek jórészt értelmiségiek.

Ugyanis a liberális eszméknek minden politikai pártnak részét kell képezniük, nagyjából akképp, mint a hajónak részét képezi a csavar. Mindenesetre kizárólag csavarból hajót építeni elég meredek vállalkozás volna.

Attól, ugyanis, hogy az ember ilyen hűdenagyon szabadelvű, még nem fog történni semmi az országban. Ami azt illeti, az hogy a melegek felvonulhatnak a belvárosban, még nem eredményezi a nagyobb társadalmi elfogadottságot, sőt.

Itt álljunk is meg egy percre. Mert vannak olyan izék, amiket úgy hívunk jogkorlátozó tényezők. Ezek közé tartozik mondjuk a BTK., az alkotmány, és még többek között a "köz" fogalma, s mint ilyen a közerkölcs. Ami bár eléggé visszás dolog itthon, de mindenesetre a szexuális hovatartozással utcára vonulásnak ellentétesnek kéne lennie vele. Történethez hozzátartozik, hogy mikor a legutóbbi ilyen felvonulás volt, az egyik résztvevő papi reverendában próbálta elfogadtatni magát. Ugyancsak hozzátartozik, hogy a liberális szavazónak ez nem sérti a világképét, ugyanakkor mikor 23-án azonosíthatatlan, viperás rendőrök ütöttek agyba-főbe nyugdíjast, egyetemistát, (és mellesleg jó pár idiótát) akkor ez a világra szóló szabadelvű otthon szurkolt a rendőröknek. De ilyen szempontból akár felhozhatnánk a Magyar Gárdát is. Merthogy már miért ne vonulgathatnának fel, végtére is állampolgári joguk? Ja, hogy ezzel sértik más állampolgárok jogait?

A liberálisok is pont olyannyira féloldalasan liberálisak, mint a többi állampolgárunk. Hol pozitívan hivatkoznak rá, hol a határokat emlegetik. Hogy, mikor melyiket, azt nem az ideológia dönti el, mivel nem is döntheti el, hanem a pártállás.

Na de vonatkoztassunk el a felvonulásoktól meg tüntetésektől!

Miben akar élni a liberális?

Ez megint csak egy összetett dolog. Gazdaságpolitikailag persze nyilvánvaló, és támogatandó az ő felfogásuk. Egy pontig. Verseny csak ésszel legyen az állami feladatokban.
Például ez a versenynek nevezett izé a liberális politika egyik nagy tévedése. Félre ne értsenek, nem a verseny, mint olyan, hanem a felhasználása. Ugyanis a hazai liberális párt verseny címszó alatt kiválóan értékesítette a közelebbi ismerősöknek, hozzátartozóknak az állami vagyont, miközben a szavazó tapsolt, hogy "ez az, itt kérem szépen verseny lesz". Lesz, a fenét lesz így.

Liberalizmus, vagy neoliberalizmus?

Mivel, mint azt már leszögeztük önmagában a liberalizmus nem lenne alkalmas politikai alapnak, találni kellett valamit, ami igen. Ez pedig a neoliberalizmus, ami egyfajta szélsőséges eszmének tekinthető. Merthogy a szélsőségesség nem feltétlenül egyenlő az idiotizmus fogalmával, hanem azt jelenti, hogy egyfajta világnézetet olyan szintű túlzásba visznek, amely már működőképtelen, vagy más esetekben erkölcstelen.
Nálunk például ez a neoliberalizmus elég komoly gondokat okoz. Míg a két nagy párt hatalmi okok miatt nem hajlandó felszámolni az "ingyenélést" kis hazánkban, addig a liberálisok faji okok miatt, pedig beláthatnánk, hogy a két dolog közt kevés az összefüggés. Ha mégis összefüggést találunk, akkor kérem szépen rasszistává lettünk.

Neoliberalizmus jövője

Mint, azt a mostani felmérések is alátámasztják, a független politikai liberalizmusra, azaz neoliberalizmusra kevés az igény. Az egyetlen mód, hogy fennmaradjon, ha a gazdaságpolitikai nézeteket helyezik előtérbe. Bár lehet, hogy mire eljutnak erre a pontra, már más, az emberek által hitelesebbnek tartott politikai erő is meglépi ugyanezt.

A jobboldali szavazó

Régóta téma, sőt mostanra inkább elfogadott tény a társadalom egy adott rétegében, hogy a hazai politikai gondolkodásmód nem tükrözi az eredeti eszméket. Azaz a választópolgárok közt kevés az, aki úgy gondolkozik, mint aminek tartja magát. Hungaricum, vagy mi a fene. Kiforgatjuk az ideológiákat, s észre sem vesszük.
Ez a kis párrészes cikksorozat megpróbál lehetőséget nyújtani arra, hogy jól átnézzük a hazai viszonyokat. Az elején szeretném leszögezni (többet nem fogom), hogy én itt a környezetemből ismert egyének, illetve felmérések, szavazások, és kommentek alapján fogok felállítani képeket. Mindenki döntse el maga, hogy mi vonatkozik rá meg mi nem.

Minden valamirevaló ember először azt a réteget ostorozza, ahova maga is tartozni véli magát, ezért a sorozat bevezetéseként következzék a jobboldali szavazó.

A jobbos

Jobboldalinak lenni ma Magyarországon nem hit, konzervativizmus, de nem is nemzet kérdése, hanem egyszerűen a valahova tartozás vágyának megnyilvánulása. A jobboldalról kezdenek kihalni az igazi jobboldali értékeknek a tisztelete, ugyanakkor van más, ami összetartja a tábort. A nyílt ellenségkép. Ennek az ellenségképnek a túlzásba viteléből pedig születnek olyan paranormális jelenségek, amikhez legalább tíz éve jobbosnak kell lenned, hogy úgy gondold összeillik.

Elsődleges ellenségnek természetesen a kommunistákat tekintik. Ez idáig nagyon helyes, nekik bizony a kurvaanyjukat! A probléma csupán az, hogy időközbe elfelejtették, hogy miért is... Nem baj, az ember már csak feledékeny. Keressük csak meg honnan is ered ez az utálat!
Andrássy út hatvan? Ugyan... Minden diktatúrának megvoltak a hasonló intézményei, fáj, vagy sem, ezen túl kell lépni, mint ahogy a hatvan éve minden egyes nap felhozott holokauszton is.
Szemét oroszok jöttek, 'oszt lebombázták az országot? Valóban nagy szemétség volt, mi is megoldottuk volna a "felszabadítást" demokratikus módon elébb-utóbb. Ugyanakkor háború volt, mi is csináltunk csúnya dolgokat, jobb nem bolygatni az ilyesféle dolgokat...
Ötvenhat? Na, ez már indok volna, de politikai szempontból még ez sem állja meg a helyét.

Súgok: jó esetben az ember azért utálja ezt a rendszert, mert egy természetellenes posvány volt, ami hajlamos volt lehúzni az értelmest és a tehetségest az utolsó alkoholista kohómunkás szintjére. Tanult ember ilyesmiben nem tud élni. Továbbá gazdaságilag is tarthatatlan volt, mert senkinek nem fűződött érdeke ahhoz, hogy normális munkát végezzen. Örülök, hogy segíthettem.

Akkor meg hogy jön az, hogy ma a jobboldali retorikához tartozik a rengeteg fölösleges állami alkalmazott eltartása, továbbá a teljesen gazdaságtalan intézmények (nem eü., vagy oktatás) fenntartása, illetve ez a szolidaritásnak csúfolt valami elkövetése a társadalom értelmesebbik felének kárára?

Kedves Olvasó! Ebben a témában a Vezető után a legtájékozottabb egyén minden bizonnyal Isten maga, úgyhogy, ha eljön az idő, szíveskedjenek nála érdeklődni!

Következzék a második ellenség a liberalizmus, és, mint idetartozó valami: a Tőke.

Itt elsődlegesen nem az "igazi" liberalizmus az ellenség, hanem az ún. neoliberalizmus. A liberális eszmékre viszonylag gyakran szoktak hivatkozni jobbról, már csak azért is, mert a jogait azért mindenki tudja itthon. Csak disztingválni nem mindig sikerül, úgyhogy általában helyzetfüggővé válik, hogy most éppen pozitívan, vagy negatívan hivatkoznak-e a liberalizmusra.
Magát a neoliberalizmust meg lehet ám nyugodtan szidni, mert az is egy természetellenes baromság.
Csakhogy itthon a liberális (azaz kapitalista) gazdaságpolitikát egyedül a neoliberális politikai irányzatot magáénak valló párt támogatja. Ebből egy elég durva csavarral rögtön az következik, hogy a kapitalizmus az valami csúnya dolog.
Ja, hogy abban élünk? És még mi választottuk magunknak? Picsába…

Miben akar élni a jobbos?

Nem tudja. Mivel már így is elég sok, egymással semmilyen kapcsolatban nem álló dolog kavarog a fejében, nem képes eldönteni maga egyedül, hogy most akkor merre.

Itt lép be a képbe a Vezető. Aki felismeri a jobboldal elvárásait, és ezekből az elvárásokból megalkot egyfajta fantáziavilágot, ami bár gazdaságilag minden bizonnyal működőképtelen, de a szavazói teljes mértékben magukénak képesek azt vallani. Általában az ilyen "alternatív valóságokért" szokták a jobboldaliak a Vezetőt az egyetlen normális embernek titulálni a politikai elitből. Ez is növeli az összetartozást. Egy az Isten, egy a Haza.

Ha meg megválasztják, akkor ugye jön egy kis képzavar. Ugyanis nem hozhat olyan döntéseket, amik az ország gazdaságát veszélyeztetik, továbbá olyat sem, amivel jelentős mennyiségű szavazót veszthet, ezért aztán kénytelen nem éppen azt csinálni, amit ígért a kampányban.

Ez nem hazugság?
 
Nem. Az Öszödi Beszéd sem volt az, csak rosszul kommunikálták. A kommunikáció pedig olyasmi, amihez a Vezető kifejezetten jól ért. Pár nap és a jobboldali szavazónak el van magyarázva, hogy ő tulajdonképpen ezt akarta, s még örülnie is kell neki.

Ez nem demagógia?

De, ez az.

Merre is van az a jobb?

Jobboldaliság általában valamiféle hagyománytiszteletben, nemzettudatban, illetve a kapitalista gazdaságpolitika támogatásában merül ki. Meg úgy egyáltalában véve a természet törvényeinek tiszteletben tartásában, s emellett valamennyire (míg nem ellentétes a kapitalizmussal) az elesettek támogatása is bekerül a képbe, bár ez szinte mindenütt meg van.

Akkor most nálunk mi folyik?

Újból csak Istent tudom ajánlani tájékoztatásul, mert minden bizonnyal ez a helyzet az ő humorának eredménye.
Emellett, amit le lehet a dologból szűrni, hogy ez részben azért alakult ki, mert a közélet elég populista ahhoz, hogy a társadalmi elvárás alakítsa az ideológiákat, ne pedig az ideológiákat tegyék magukévá a társadalom adott rétegei.

Van ennek jövője?

Egyelőre nagyon úgy fest, hogy igen. Pontosabban, ha erre éppenséggel nincs is igény, de nincs letisztázva, hogy mire van. A szálak elég ügyesen vannak mozgatva ahhoz, hogy az értelmes jobboldali is betagozódjék a nyájba. Amíg nem alakul ki egy piacbarát jobboldali értelmiségi kör, amely meg kívánja törni az egyeduralmat, és amelyben valamekkora bizalma van a népnek, addig ez marad.
Azaz az ember hiába tanul, diplomázik, dolgozik, mint a gép, mégis a maga fene nagy jobboldaliságával nem azt támogatja, hogy mindenki másnak is érdeke legyen ekképp tenni, hanem a jól megszokott, meleg, biztonságos gulyáskommunizmus fenntartását.

Az meg úgyis megbukik, csak idő kérdése. Formailag már megbukott, csak a mentalitásból kell kiölni. Ez a nehezebbik fele a történetnek.

Ez is egy szép dolog, ugye: a szolidaritás. Azt mondják mostanában az okosak, hogy ez fogja újra összehozni a mi hazánkat. Az is szép dolog volna. Az az egyetlen probléma van az egésszel, hogy ilyesmi nincs mifelénk.

Magánemberként persze mindenki úgy értelmezi ezt a fogalmat, ahogy éppen jól esik neki. Ha az ember már mindenképp ilyen szociális lénynek született, akkor ne próbálkozzon mássá válni. Szépen küldje el minden hónap elején a csekket az általa favorizált alapítványhoz, adományozza el a már nem használt ruháit, ajánlja fel adója egy százalékát, rendezzen be menekültotthont a hátsókertjében, vagy amit akar. Szíve joga, s csak remélhetjük, hogy az ilyen típusú ember örökké jelen lesz bolygónkon.

Állami szempontból már kicsit összetettebb ez az egész. Ugyanis állambácsinak az nem jó, ha neki kell szolidarítania, mert az bizony sok pénzt elvisz. Nálunk, teszem azt, a költségvetés egyötödét. Itt a lényeg az volna, hogy ösztönözzük a népet arra, hogy fejlődjön, kaparja ki magát a szarból és menjék dolgozni.
Mivel az adjunk-neki-pénzt-és-majd-elmegy-tanulni-oszt-keres-munkát terv annyira nem jött be a mi kis posztkommunista népecskénknél, ezért aztán felmerült a vágy egy másik verzióra. A szopassuk-a-prolit-míg-nem-kezd-magával-valamit címűre. Ez meg az istennek se akar beindulni, mert azért mégiscsak van valami, amihez mi kiválóan értünk: a pampogáshoz.
Mindenkinek érthetően elmagyarázta édesanyja kisgyermek korában, hogy miért tanuljon normálisan. Mert szegénynek lenni szar dolog. No, hát ha már egyszer anyura nem tetszettek hallgatni, akkor tessék becsülettel viselni a következményeket. Aki kurvának áll ne csodálkozzék, ha megbasszák.
Megszavaztuk magunknak az ingyenes oktatást, tessék igénybe venni. Ezen kívül a negyven éves munkanélkülit se gátolja meg semmi abban, hogy végigcsináljon egy OKJ-s képzést, lehetőleg olyasfélét, amire van is kereslet.
És, hogy mi van az állami alkalmazottakkal? Az, hogy sokan vannak. Jórészt hárman végzik egy ember munkáját. A feleslegesek/igénytelenül dolgozók elbocsájtásából kapásból megvolna a többi normális keresete.

Az a nagy helyzet, hogy itten a társadalmi "alapállapot" üvöltözésből, bliccelésből, adócsalásból, segélyből részegedésből, műveletlenségből, továbbá az öt forinttal többel rendelkezők szidásából tevődik össze. Közben utálunk mindenkit, mindenért. Vagy, mert más pártra szavaz, vagy másik csapatnak szurkol, vagy azt mondta, hogy neki nem gáz vizitdíjat fizetni, vagy, mert három ibolyával több van a kertjében.

Minden szenteskedő világmegváltó maga győződhet meg a "magyar szolidaritásról", ha csak egyszer a Nyugati tér táján óhajt elsétálni hajnali kettőkor. Elébb fogják kiröhögni a körötte állók -miközben páran megrugdossák-, mint hogy segítsenek rajta.

Annyi történik mostanában, hogy fortyogva tör a felszínre a vágy, hogy mindenkinek ugyanannyi java legyen, és akinek meg több jutott osztályrészül, azt a lehető leggyorsabban visszarántsák maguk közé. És pillanatnyilag meg is teszik. Azzal, hogy minden dolgozó ember ebben az országban hovatovább fizetése ötven százalékát beadózza arra, hogy egymillió ingyenélő, utazásért fizetni nem akaró senkiházi jól leihassa magát segélynapon.

Elég jó lenne, ha a magyar szavazópolgár végre kirúgná a maga kis álomvilágának falát, és körbetekintene a világban. Ugyanis a dolgok nem fekete-fehérek, hanem kibaszottul szürkék.

Kultúrkörökben a tudást, a kíváncsiságot, érdeklődést a sátánnak tulajdonítják. Nem véletlenül. Egyszerű jóhiszeműségből nem lesz soha semmi. Ahhoz, hogy végre egyszer elfoglaljuk a minket megillető helyet Európában, egyeseknek szopnia kell. Már amennyiben egy kis tanulást, érdeklődést, munkát szopásnak minősítünk.

Ez itt kérem az élni akaró Magyarország segélykiáltása: elég az efféle szolidaritásból!

Nos, az ember összeír valami baromságot arra számítva, hogy majd a már megszokott olvasói hümmögnek rá valamit, erre kirakja az Index címlapra. Mondjuk jellemző. A másik cikkem ami kint volt legalább ekkora port kavart és ott se számoltam ezzel. Nem mintha nem volna jó érzés "beszólni", de legalább előtte tudjam már meg, hogy idejönnek ötezren.
Azért annak örülök, hogy a lényegi elképzelésem arról, hogy megpróbálok olyan témákat feldobni, amiről "kultúrkörökben" viszonylagos kuss van, meghozza a hatását.
Azaz a hozzászólásokban ad valamilyen képet arról, hogy mekkora szakadék van ilyen kérdésekben a mi kis népünkön belül: méretes.
Úgy tűnik, hogy itt nálunk van jobb meg baloldali cigánykérdés. Pontosabban vannak jobb meg baloldali fóbiák.
Ha például egybeszőjük azt a két gondolatot, hogy senkit nem ítélünk el a származása alapján, továbbá azt, hogy az ország teli van ingyenélőkkel, a népesség nagy részének már valamilyen feloldhatatlan paradoxont állítottunk. A baloldaliak, vagy liberálisok pillanatokon belül nemzetfóbiát kapnak, és a pofánkba vágják, hogy már mér nem léhűtő szkinheadekkel propagáljuk a nézeteinket, és úgy egyáltalában véve miért kell folyton a kirekesztő véleményünkkel hátráltatni az új, szépséges, multikulturális Magyarország eljövetelét?
Közben pillanatokon belül feltűnik a színen a másik verzió is: a libsifóbia. Mert ugyebár nyilvánvaló mindenki számára, hogy aki nem ismeri el, hogy az összes létező problémánkról (az ingyensör hiányától elkezdve) a rajtunk élősködő kisebbségek és a szemét kormányzat tehet, az egy megátalkodott neoliberális-kommunista-cionista torzszülött.

Én meg nézek, hogy mi a szart sikerült félreértelmezhetően leírnom?
Hát kérem szépen, nekem ugyan semmit. Hogy pontosan fogalmazzak: nem én írtam félre, hanem mi tettük. És tesszük minden egyes nap.
Mégpedig azzal, hogy véleményünket magunkba fojtva, rettegünk attól, hogy egyszer csak valaki majd azt mondja majd nekünk, hogy te öcsém bizony egy pszichopata állat vagy. Vagy rosszabb esetben azt, hogy egy elvakult szabadelvű idióta, aki az anyját is hagyná hogy megerőszakolják tőle húsz centire. Pedig alapesetben nem. Illetve addig biztos hogy nem, amíg üvöltési kényszer nélkül meg tudod hallgatni más véleményét.
Meg aztán ott a másik verzió is, hogy tényleg az vagy. Akkor mit csinálsz? Megbeszéled szépen a dolgaidat a haverjaiddal, akik már rég ugyanúgy gondolkodnak mint te, úgyhogy majd szépen bólogatnak, hogy persze igazad van, s így már legalább többen lesztek hülyék.

No, és ha végül egyszer úgy döntesz, hogy mégis csak utána kéne nézni egynek s másnak evvel a témával kapcsolatban, és hirtelen felindulásodban be is támadod a google-t, nem kell nagy reményeket fűzni ahhoz, hogy milyen oldalak sietnének felvilágosítani...

Na, kérem alássan így történt az, hogy itthon még az emberek értelmesebbje is akkora baromságokat tud hozzáfűzni az ilyesféle beszélgetésekhez, hogy csak Istenre számíthatunk, ha egyszer tényleg azt mondja valaki, hogy: "hát bazmeg mégis csak kezdeni kéne valamit ezzel a szociális hálóval..."
Indulna is mindenki haza egyenesíteni a kaszát.

Valamikor a kezdetekkor megfogadtam, hogy egy bizonyos értelmi szint alatt helyet foglaló médiumoktól nem idézek. Mert hát mégiscsak a magányügyem volna, hogy kifejezetten jókat tudok röhögni a kurucinfon, de azért mégse kéne, hogy hírét keltsem. Jót, vagy rosszat, tökmindegy. Nos, ahogy az már az eddigiekből nyilvánvalóvá vált, én ezt a fogadalmat most meg fogom szegni. Mégpedig eme cikk miatt.

Az alapötlet kurva gáz. Mármint hogy direkte cigányokat keressünk a MyVip-en, aztán kiszedjük azokat, amelyek alapján le lehet járatni a többit. Ha én ezt megtenném skinheadekre vonatkozólag, biztosra veszem, hogy találok jó pár legalább ennyire lemaradott embert, sőt. De simán rákereshetnék a huszonév körüli Audi tulajdonosokra, ahol a hobbinál meg van jelölve a "gyúrás", az eredmény hasonlóképp alakulna. És még sorolhatnám a társadalom peremterületeit, de nem teszem, mert minek...

Visszatérve a cikkhez.
Az első két kiválasztott csak szimplán proletár. A harmadikat viszont már mindenképp érdemes megnézni, mert itt ez a kedves leányzó ilyesmiket ír:
    a; magyarok ne jelöljetek, csak cigányok
    b; középiskola: minek?
    c; munkahely: nincs és nem is lesz

Hát erre így első nekifutásra a reakcióm valami ilyesmi volna:
Ki a kurvaanyád vagy te ehhez?! Hál' Istennek olyan országban élünk, ahol nem különböztethetünk meg senkit faji, vagy vallási alapon, de azért jussunk már el odáig, hogy ez mindenkire vonatkozik! Nem azért alakultak ki ezek a törvények, mert nem volna egyszerűbb átküldeni az összes kisebbségit a zöld határon, vagy a hitleri verzió szerint megoldani másképp, egyszerűen azért lettek, mert ezt diktálja az erkölcs.
Ugyanaz az erkölcs, ami ma valahogy úgy kéne hogy hangozzon a már kialakult törvények oltalmában, hogy "csak azért mert kisebbséghez tartozom, még nincsenek a többségtől eltérő jogaim".

Szóval szép és jó, hogy itt mindenki szívesen látott vendég, de azért ennek vannak feltételei. Ha például valaki önként el akar határolódni a többségtől és meg kívánja szegni az összes társadalmi alapszabályt, azt az Isten szerelmére ne tituláljuk már "szegény eltévelyedettnek". Csak mivel a társadalom ilyen elemei elébb-utóbb úgyis megjelennek szépen fésülve az illetékes bíróság előtt.
És ez teljesen cigány, vagy nem-cigány független.

Alább olvashatók elképzeléseim egy 2010-es kormányprogramhoz. Nevezzük pártomat EP-nek. (Esélytelenek Pártja)

1; Szociális háló

Az EP teljes mértékben elfogadhatatlannak tartja, hogy Magyarországon a szociális háló rengeteg olyan elemet tart fent (évi cirka 1200 milliárdért), amelyek nincsenek rászorulva, csupán kihasználják az ingyenélés lehetőségét. Ennek érdekében a következő megoldásokat javasoljuk.

a; Minden segélyt lecsökkentünk (munkaképes egyéneknél) az eddigi 60 százalékára, és ezzel egy időben a fennmaradó részből ingyenes OKJ-s, vagy egyéb munkaszerzéshez elengedhetetlennek minősülő oktatást biztosítunk.

b; Amennyiben az oktatási lehetőséggel nem élnek, és nem találnak munkát, a segélyezést megszüntetjük, ha eltartott van a családban, őt az állam veszi gondozásba.

c; Amennyiben az illető a tanfolyam elvégzése után nem kap állást, hetente 5-napi közmunkához kötjük az eddigi segélyek 80 százalékának megszerzését. Továbbá elvárjuk, hogy 2 havonta bizonyítsa, hogy nem talált állást.

d; Amennyiben valaki később a b; bekezdésnél bemutatott egyének közül megsérti a törvényt, addig nem hagyhatja el a büntetés végrehajtási intézményt, amíg nem végzett el valamilyen OKJ-s, vagy egyéb munkavállaláshoz szükséges tanfolyamot.

Biztosak vagyunk abban, hogy a fenti intézkedések bevezetésével súlyos 100-milliárdok spórolhatók meg.

2; Egészségügy

Az EP egyetért azzal, hogy az egészségügyben versenyt kell létesíteni, mivel az állam önmaga nem képes egy ekkora szervezet hatékony üzemeltetésére. Ennek érdekében a következő lépéseket látjuk indokoltnak:

a; Az egészségügyi ellátást egyelőre regionális pénztárakra kívánjuk osztani, és ezeket 100%-ig magánkézbe adni, miközben maga az OEP állami tulajdonban marad.

b; További reformintézkedésekről az egészségügy terén csak a már kialakult új rendszerben kívánunk tárgyalni, a pénztárak bevonásával. Magyarországon ma viszonylag magas az egészségügyi hozzájárulás, ezért lehetséges, hogy magángazdálkodók jövedelmezővé tudják tenni az egészségügyet további intézkedések nélkül, sőt esetleg járulékcsökkentés mellett.

3; Közlekedés

Az EP úgy gondolja, hogy egy XXI. századi Magyarországon az állammal szemben nem lehet elvárás, hogy az adófizetők rovására tartson fenn munkahelyeket. Míg a XIX. században a vasút jelentette az egyetlen gyors utazási módot, addig ma jelentősen átértékelődött a jelentősége. Elsősorban az elővárosi közlekedés gyors és hatékony biztosítása, továbbá a fővonalak jelentős mértékben való fejlesztése volna a cél. A szárnyvonalak mára már elhanyagolható forgalmát a nem kötött pályás közlekedés sokkal hatékonyabban tudja szállítani. Ezért úgy gondoljuk az alábbi változtatások szükségesek:

a; A kihasználatlan szárnyvonalak azonnali megszűntetése, vagy önkormányzati kézbe adása. Megszűntetés esetén az ott található eszközök azonnali értékesítése.

b; A volán társaságok kötelezése az addigi vasúti szolgáltatás minőségéhez való igazodásra mikor átveszik az utasszállítást.

c; A bejövő pénzekből meg kell kezdeni a fővonalak azonnali rekonstrukcióját és a nagyobb állomások fejlesztését. 2020-ra az ország bármely nagyvárosát legalább másfél óra alatt el kell érni Budapestről.

Fontosnak tartjuk továbbá, hogy távlati közlekedésre ne Budapest legyen az egyetlen kiindulási pont, ezért az önkormányzatokkal közösen növelni kívánjuk a regionális repterek kapacitását.

4; Hon- és Rendvédelem

A mai magyar honvédség nagyjából megfelel a hazai, és nemzetközi elvárásoknak. Ugyanakkor fontosnak tartjuk, hogy a honvédség keretszámát bővítsük, mivel a mostani 20000 fő valódi veszély esetén nem jelentene biztonságot, emellett meg lehetne fontolni még egy lehetséges lépést:

A honvédség és a rendőrség összeolvasztását.

Mivel a jövőben nem valószínű, hogy támadás érné az országot, megfontolandó az eddigi honvédek felhasználása rendvédelmi célokra, és vica versa ugyanez a rendőrökkel.
Ezzel a lépéssel gyakorlatilag a rendőrség sorolódna be a honvédség kötelékébe, és ezzel megoldódna mindkét testület emberhiánya. A rendőröknek át kéne esniük katonai kiképzésen, a honvédeknek pedig rendvédelmin.

Egy ilyen lépés persze csak akkor léphető meg, ha itthon politikai béke van, és tartósnak is ígérkezik. Még ekkor is nagyon figyelni kell majd a köteléken belüli hatalommegosztásra.

5; Oktatás

Az EP fontosnak tartja, hogy az oktatást jobban szétbontsuk és hatékonyabbá tegyük.
Ennek érdekében a következő lépéseket gondoljuk helyesnek:

a; A leszakadó társadalmi rétegek felzárkóztatását meg kell kezdeni lehetőleg már óvodában, de később is szem előtt kell tartani.

b; Növelni kell a szakirányba tanuló diákok keretszámát.

c; A mostani kiemelkedően magas felsőoktatási ösztöndíjak mellett mindenképpen jogosnak gondoljuk a tandíj bevezetését. Ennek összegét évente valahol 50 és 70 ezer forint között látjuk megalapozottnak.

6; Külügyek

Mivel a magyarság kiterjedése jóval nagyobb, mint országhatárunk, ezért az EP külügyi szempontból elsődlegesnek a határon túli magyarok ügyét tartja. Az ő érdekeik pedig azt kívánják, hogy:

a; Budapest kiváló kapcsolatokat ápoljon a környező országokkal.

b; Az anyaország támogassa az autonómia törekvéseket.

c; A hazai kormányzat ne féljen beleszólni olyan belügynek minősülő külföldi döntésekbe, melyek a magyarságot sújtják. (pl. Benes-dekrétumok)

d; Magyar állampolgárság visszaadása a határon túli magyaroknak.

Emellett fontosnak tartjuk, hogy az Európai Unióval, és Oroszországgal kiegyensúlyozott kapcsolatokra törekedjünk. Az Amerikai függést a lehetséges mértékig vissza kell szorítani.

A további pontokban a politikai életen belül viszonylagos egyetértés van, ezért ezeket a területeket nem kívánjuk érinteni.

Nos, ez lett volna rövid kampányprogramom, kíváncsian várom, hogy van-e olyan ember, aki erre szavazna?

Szóval Herr Führer megmondta a szegény gyáva szocialistáknak, hogy: lófaszt! Fogtok ti majd most visszahátrálni az egészségügy privatizációjától, mikor már majdnem megvagyunk!
Inkább bontjuk a koalíciót, 'oszt próbáljatok választást nyerni!

Ti meg próbáljatok bekerülni a parlamentbe...

Mert, azért lássuk be, hogy a Magyarországon lakozó kedves, jószívű, toleráns liberálisok se nagyon fognak erre a Kóka-Horn-Fodor triumvirátusra szavazni, mert mégiscsak sok ám az, amit itt nekünk összehoztak hülyeségből 18 év alatt.
Nem véletlenül van a felmérések szerint a támogatottságuk valahol egy százalék környékén, s nem véletlenül van az sem, hogy ritka az olyan liberális szavazópolgár, aki könnyet ejtett, mikor Demszky Ötszázmilliárdosmetró Gábort megdobálták 15-én.

Akkor meg mire jó ez az egész fenyegetőzés a kiugrással, ha egyértelmű, hogy nekik ez az utolsó ciklusuk, mint parlamenti párt?

Nos, itt két lehetőség merül fel:
Az első az volna, amit minden jóhiszemű kapitalista választópolgár gondol ebben a helyzetben: hogy mindenképp végig akarják vinni az egészségügy reformját, még akkor is, ha közben a szocik golyóit kell szorongatniuk...
A második lehetőség meg az, hogy érzik: itt az ő pályafutásuknak a vége. Kiprivatizálták a haveroknak a fél országot, és most már csak az a kérdés, hogy: az egészségügyébe belebuknak-e?
Ezt az utóbbit persze nem az egész SZDSZ-re gondolom, biztos vagyok benne, hogy a tagok mind az első verzióban hisznek, de a vezetőség rosszindulatáról meg vagyok győződve. Hülyézzen le, akinek jól esik.

Most, akkor meg mit is kéne csinálni az egészségüggyel?

Félreértés ne essék, az egészségügyön már nem segíthet más, mint ha magánkézbe adják. Lehet, hogy a biztosító profitál rajta, és ez etikailag nincs ám a helyén, de legalább ahhoz sem fűződik érdeke, hogy a nehezen beszedett pénzt kilapátolja az ablakon... A több-biztosító jó dolog.

Az a baj, hogy pillanatnyilag még jobban járunk, ha meghagyjuk ezt az egész szart állami kézben, és később csináljuk végig, ha olyan erő van hatalmon, akinél legalább a remény megvan, hogy normális privatizációs tendert ír ki. Ergo, amíg a parlamentünk úgy néz ki ahogy, és ez a négy párt van bent, addig jobb, ha foggal-körömmel küzdünk az egészségügy állami kézben maradásáért.
És persze azért, hogy valamiképp berugdaljunk egy olyan pártot a parlamentbe, amelyben (persze csak annyira, amennyire politikussal szemben remény van) meg lehet bízni.